70DoKOrI9

Manapság, mondják, a Vízöntő korban élünk.Ennek sok veszedelmes jelét tapasztaljuk. Ezek között, mint általában a forradalomban, nemcsak a zűrzavarés a felbomlás, hanem az eljövendő értékek jelei is felbukkannak. Az új csírákból egyelőre csak annyitérzékelünk, hogy széttörik a régi burkokat. A káoszt látjuk. Minden rohad, de lehet, hogy ez egy katartikuselőjáték az új születéséhez.Ilyen a családok fölbomlása is.Ilyen a nemek közötti határvonalak elkenődése, úgy szexuális, mint társadalmi téren.Ilyen a nők általános forradalma, ami egy több évezredes patriarchális világ összeomlását jelenti majd - mostmég egyelőre csak robotot, magányt, meg nem értést, lázadást és párkapcsolati zűrzavart.Tudom, mit jelent a Vízöntő-sors, mert magam is élem: születésem felkelő jegyében áll az „Ifjú Angyal".Bennem is nagy a zűrzavar.De miközben gyerekkorom óta látom a menthetetlen romlást, ösztönösen érzem, és néha tudom, hogy eznemcsak a vége a sok ezer éves történelmi korszaknak, hanem egy újjászületés előjátéka is.Annak az új világnak, mely az idők méhében vajúdik, főszava lesz a Barátság.Most még ez korszerűtlen szó.Nem értjük, mit jelent ez az arisztotelészi mondat:„Minden közösség alapja: a barátság. "Nincs barátság, ezért közösség sincs. Ahol ilyet látsz, az rendszerint nem valódi közösség, mert csakisvalamiféle rögeszme tartja össze.A barátság szabad.Nem kötődik párthoz, fajhoz, felekezethez.Sötét Angyal is van - és azon dolgozik, hogy barátság ne legyen.Először is megakadályozza, hogy önmagad barátja légy.Erről már beszélgettünk. Az egónk, mint egy felfújt léggömb, eltakarja előlünk igazi valónkat. És a SötétAngyal ezt a léggömböt a kipukkadásig fújja.Az önmagunkkal való beteg, rossz viszony tünete, hogy állandóan zaklatottságban élünk. Rohanunk.Szorongunk. Ritkák az örömeink - boldogok pedig szinte sohasem vagyunk.Az ego mindent „magamért", „miattam", „nekem" tesz: a másik ellen él. Semmi sem idegenebb, mint a„nyáj" és a „pásztor".A Sötét Angyal erre építi világtervét.Olyan életrenden dolgozik, melyben senki sem tartozik senkihez. Sem egymáshoz, sem a természethez, semönmagához. A gép bebizonyította, hogy működéséhez nem kell lélek. Nem él, és mégis működik, érzés,gondolkodás, isten nélkül is. Ez a Gólem-pszichológia: nem kell hozzá ember. És emberiség sem. A SötétAngyal azt ígéri, hogy a technika kényelmessé teszi az életünket, de azt már eltitkolta, hogy embertelenné is.Ma már lassan nem kellenek kutyák. Vannak műkutyák. Robotkutyák. Gyerekek nem kutyával játszanak,hanem elemes műkutyával. És villanypásztorok is vannak. És gyertya sincs a fán, csak izzó. És Jézuska szeme isvilágít, percenként harmincat pislog. És szeretkezni sem kell, mert vannak spermabankok. Oda kell leadni azanyagot. A műnők majd megszülik. Talán ugyanazok, melyek felfújhatok s szexuális célra ma is kaphatók. Csakfejlesztés kérdése. És ha még lenne valami kis maradék lelkifurdalás a gyilkosban, azt is megszünteti a gépitávölés: benyomunk egy gombot, és egy országot elpusztítunk.Ma sem tudjuk, hány millió embert ölünk meg naponta - mert még nem jutott el hozzánk a személyesmegtapasztalás szintjén a „fejlett világ technológiájának", és a tömeges emberhalálnak összefüggése.Majd ha a fejünkre omlik az egész.Az istenné puffadt egót ekkor éri majd a nagy meglepetés: őrá sem lesz szükség.Maga alá gyűri a Gólem-élet, melyet megálmodott.Így végződhet az a világ, mely nem értette meg, hogy a „barátság a közösség alapja".Az elidegenedés nem a végső szava az individualista világnak.Hanem a pusztítás.„Ahhoz, hogy én legyek, az kell, hogy te ne légy!"Az egoizmus dinamikájának ez a lényege. Ez működteti az üzleti, a politikai és vallásos a küzdelmeket.Ezt azért kell tudnunk, mert amíg a Sötét Angyal tervét nem értjük meg, a Fényes Angyal tervét sem tudjukmegvalósítani.És ez is a Vízöntő-kor lényegéhez tartozik.A Fényes Angyal lételeme a barátság.Amikor szerelmes vagy, erre nem vagy képes. Kívánod a párodat, sóvárogsz a testére. Ilyenkor a másik embera szeretőd - és nem lehet a barátod.154