70DoKOrI9

villámgyorsan magára kapta a felső ruháját, és gondolkodás nélkül belevetette magát a tengerbe. Úszni kezdettcsapkodva és vadul, mint egy kétségbeesett kutya az elhagyott gazdája felé. Közben a többiek szépen kievezteka hajóval, mert nem voltak messzire a parttól, és kivonták a hálót a halakkal.Amikor kiszálltak a partra, már parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. „Hozzatok a most fogott halakból!"- mondta nekik Jézus, és Simon Péter újra belegázolt a vízbe, feldúlt lélekkel és zaklatottan, kivonszolta a partraa hálót, mely igen súlyos volt, tele nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, és bár ilyen rengeteg volt,mégsem szakadt el a háló. Jöjjetek és egyetek!" - mondta Jézus, és a tanítványok közül senki sem merte megkérdezni:ki vagy te?Ekkor már tudták, hogy Ő az.Némán enni kezdték a halat és a kenyeret.Csend volt.Csend. De milyen csend?Képzeld, miféle gondolatokkal volt teli ez a csend!Csodálattal, bűntudattal, megrendüléssel, kétellyel és bizonyossággal.Nem tudom, hogyan tudtak egyetlen falatot is lenyelni. Nyilván a Mester azért is etette őket, hogymegnyugodjanak.Egyszer csak Jézus odafordult Péterhez, és így szólt:„Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?"Ezt kérdezte.Ő pedig így felelt:„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!"Ahhoz, hogy megértsd, mit élt most át ez a csuromvizes, didergő Simon Péter, tudnod kell, hogy előzőlegháromszor is elárulta mesterét. Nem sokkal azután, hogy Jézust elfogták, megkötözték, sőt iszonyúanösszeverték. Először egy ajtót őrző szolgálólány, majd egy másik templomszolga s később Kajafás főpapudvarában többen is megkérdezték Pétertől: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?" És őazt válaszolta: „Nem vagyok." Ez nemegyszer történt. Nem kétszer, hanem egymás után háromszor. Kétszer aztmondta, hogy „nem vagyok". De harmadszorra már nemcsak azt tagadta le, hogy a tanítványa volt, de még aztis, hogy valaha együtt láthatták vele.Letagadta, hogy egyáltalán ismerte őt.Nem tudjuk, látta-e Péter később Jézus gyötrelmes útját és kereszthalálát. Látta-e? Ott volt-e? - Nem tudjuk.Most itt van a Tibériás-tenger partján. Vizesen, dideregve. Ott ül megölhetetlen mestere mellett, aki visszatérta szellemhazájából, s másodszor is megkérdi tőle:„Simon, Jóna fia, szeretsz te engem?"És Péter másodszor is azt mondja:„Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!"De Jézus, miután azt mondja néki, „Őrizd az én juhaimat!", nem engedi kibújni őt az őszinte válasz elől,harmadszor is megkérdi tőle:„Simon, Jóna fia, szeretsz te engem?"Péter elszomorodik. Először még önkéntelenül rávágta a választ. Másodszor már bizonykodva. Deharmadszorra, miután látja, hogy ezt újra és újra és újra meg kell kérdezni tőle, mint egy tagadásban lévőbűnözőtől, nem bírja tovább, s azt kiáltja:„Uram, te mindent tudsz! Te tudod, hogy szeretlek téged!"Az írásmagyarázók azt fűzik ehhez a jelenethez, hogy Péter más szót használ a szeretetre, mint Jézus. Ő aztmondja, hogy „philéo", Jézus, hogy „agapao" - vagyis hogy Péter „emberi szeretetről" beszél, Jézus az „isteniszeretetről", s ezért nem értik egymást - háromszor kell kérdezni tőle, ugyanazt.Nem átallják ezt a döbbenetes jelenetet megfosztani a tragikumától, és úgy állítják be, mintha itt csupán egyetimológiai félreértésről lenne szó.Szó sincs róla.Péter nem szereti Jézust.Lehet, hogy később megszereti majd - erre van is itt utalás -, de most még nem.Nem szereti, sem „isteni", sem „emberi", de még „állati" szeretettel sem.Az emberi szeretet azért több ennél.Amikor egy népirtásnál vagy egy koncentrációs táborban a gyilkosok különválasztják a gyerekeket azanyáktól-apáktól, a szülők gondolkodás nélkül utánuk vetik magukat. Velük akarnak halni, olyan ösztönös, vaderővel, hogy lehetetlen visszatartani őket.De még egy állat is így viselkedik, ha a kölyke bajba kerül. Hogy vele hal. Kassai Lajos lovas íjász barátom15