70DoKOrI9

Ahogy felnövünk, és egónk megcsontosodik, úgy veszítjük el barátainkat, s leszünk barátságképtelenek.Ilyenkor mondjuk, hogy „közbe szólt az élet", a gond, a munka, a rohanás, a családi problémák - sajnos nemmaradt időnk a barátságra. Az ilyen kifogás azt jelenti, hogy elvesztettük a szárnyainkat - mert a barátságnálsemmi sem lehet fontosabb a világon.Ez éppolyan üres kifogás, mintha valaki azt mondaná: azért nem imádkozom, mert nincs időm rá.Egyébként egy igazi barátsághoz nem kell idő. Persze az életben minden romlik, és ha valamit nem ápolunk,elsorvad és meghal. Ebben sok igazság van. Ezért a jó barátok, ha találkozni nem is tudnak, de időnkéntfelhívják egymást. Még akkor is, ha nincs mit mondaniuk - életjelet adnak egymásnak, és ez mindig jólesik.A „kapcsolatot tartani kell" - mondjuk.Én mégis azt tapasztaltam: ha egy igazi barátommal tíz év után találkozom, ugyanott tudom folytatni vele abeszélgetést, ahol abbahagytuk.A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, selmesélik egymásnak, mit láttak.Ha ezt a benső közösség-érzést tovább mélyítem, azt mondom, hogy a barátság a halállal sem múlik el.Az ember néha úgy gondol eltávozott barátjára, mintha ma is élne, csak épp egy olyan távoli helyen lakna,ahol még telefon sincs.De azért ő van!(Tapasztaltál már ilyesmit? Ha ismered a valódi barátságot, tudod, miről beszélek. Hogy néha halottbarátoddal megbeszéled a dolgaidat. Fáj, hogy nem látod, és fizikailag nem hallod, de mégis szól hozzád.Ott maradt veled.Emléke nem hervadt el a lelkedben. És ha nehéz helyzetbe kerülsz, azt kérded tőle: „Mit szólsz ehhez?Szerinted mit tegyek?" S mintha hallanád válaszát. Letol. Azt mondja, hülye vagy, ahogy életében mondtavalaha; vagy megdicsér, hogy igen, igen, jól teszed, csak így tovább, bátran, öregem!Egyszóval folytatjátok a dialógust.Hogy hangjának emléke maradt-e benned, és az vált a saját lelkiismereted hangjává, vagy valóban ő szól-ehozzád egy másik dimenzióból, nem tudhatod.De beszélsz vele.Arany János rádöbbent, hogy halott barátja, Petőfi belerajzolt a rajzába.Szerb Antal írja: „Az irodalomtörténeti kutatás bebizonyította, hogy Arany János foglalkozottszellemidézéssel, és a következő sorokat szó szemit értette:S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellemujja von. Övé! Kiáltom, itt, ez övé; A szín erős, nemillik együvé.Azt mondja Szerb, hogy itt a médiumi rajzolás esetéről van szó. A barátaink beleszólnak néha azéletünkbe. Volt már ilyesféle tapasztalatod?)Így működnek a nagy, időtlen barátságok.De mivel ez szabad kapcsolat, vannak olyan barátaink, akikkel csak rövid ideig hoz össze a sorsunk. Aziskolában, az egyetemen vagy bárhol - rövid ideig kísérjük csak egymást. Úgy csapódunk össze, mint a költözőmadarak: egy darabig együtt szállunk, aztán külön utakra térünk, és lehet, hogy sohasem látjuk többé egymást.S mivel itt nincs önzés, kapaszkodás - éppúgy tudjuk egymáshoz kötni, mint eloldani egymást.Fájdalom és csalódás nélkül.Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejár. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni,hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csakrossz érzésük sem marad a válás után - hálásan gondolnak vissza egymásra.Ugyanez más kapcsolatainkban nincsen. Ott kötelező a kitartás, akkor is, ha egy kapcsolat elmúlt. Ésfájdalmat okoz a válás. Gyakran az együttmaradás is. A „nem szabadon választott" társulásokban, amilyenpéldául a család, a lehető legnehezebb megvalósítani ezt az elengedő szeretetet.Mondják, a szellemhazánkban is ilyen szabadon élünk, függés, kapaszkodás és összetapadás nélkül - mivelott nincs sem idő, sem távolság.A valódi szeretet ezeket nem ismeri.Rád gondolok - és máris ott vagyok.És ha nem gondolok rád, nem vagyok ott.(Ez egyébként a földi világban is így van, csak nem vesszük észre. Hogy például ott ülsz mellettem, beszélszhozzám, de nem hallak, mert gondolatban máshol járok... Es az nagyon valóságos hely, ahol gondolatban járok.152