Ő tudja.Apámnak nem mondom el, mert tartok tőle. Anyámnak sem, mert féltem. A gyerekemre nem tartozik - nem kella lelkem gubancaiba beavatni őt. Ne lásson engem „olyannak". Ezek mind a sorszerepeinkhez tartozó korlátok.Jó is, hogy vannak, mert ha túllépünk rajtuk, összezavarhatjuk egymást. Nem könnyű kérdés, hogy én mint apa,kinézhetek-e a gyerekembe rögzült apa-kép mögül, félrehúzhatom-e álarcomat, s megmutathatom-e, ki az azEmber valójában, akit ő az apjának lát? Megmutathatom-e neki gyarlóságomat, gyengeségemet? És fordítva:eljuthat-e a lányom odáig, hogy túllép a gyerek szerepén s megmutatja nekem őszintén a benne élő Embert?Vajon nem veszélyes-e, ha összeomlik egy ilyen mítosz? Nem okoz-e kárt egy összetört apakép? Egyáltalán:meg tudjuk-e tenni? Ki tud-e bújni szerepéből a gyerekem? És én méltó vagyok-e erre? Kibírjuk-e ezt azőszinteséget?Nem tudok felelni. Az biztos, hogy igazi őszinteségfokra apámmal, anyámmal és a gyerekemmel nemléphetek.Nem mondhatok el nekik mindent.Miért?Mert nem a barátaim.A barátság az egyetlen olyan emberi kapcsolat, amely szabad választással jön létre. Nem velünk születik - miteremtjük. Elvileg egy szerelem is hasonló, azt is mi teremtjük, de sok más is befolyásolhatja: szexuális vágypéldául. De a barátság teljesen szabad. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.A barátság születése mindig együtt jár azzal a kimondatlan érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azértválasztjuk őt, mert ismerős. Ez sejtelem, nem biztos, hogy így van - sohasem tudhatjuk, hogy mitől találunkotthonra egymásban.Ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.Ha apámmal, az élettársammal, vagy éppenséggel a gyerekemmel vagyok, nem biztos, hogy „otthon érzemmagam bennük". Néha megcsaphat jelenlétükben a lelki idegenség érzése. Attól még szerethetem őket. Nembizonyos ugyanis, hogy a családban „lelki társak" jönnek össze. Ezért együttélésünk rossz pillanataiban, alegszorosabb összetartás, és persze eszeveszett drámák közepette, felmerülhet bennünk az a kimondatlan érzés,hogy egyedül vagyunk.Nem biztos, hogy egy anya a „lelki társát" szüli meg.Attól még jó anya lehet, és mélységesen szerethetik egymást - de valami idegenség mégis marad közöttük.Nem értik meg egymást. Az anya újra és újra megütközik a fián, és a fia látja, hogy anyja, éppen ott, ahol neki alegfontosabb lenne, nem érti őt. Ismeri, nagyon is ismeri, hiszen az anyja - mégsem érti.És fordítva: ő sem érti az anyját.Szép Ernő „Vőlegény" című színdarabjában van egy felejthetetlen mondat.Izgatottan várják a vőlegényt. Papa, Mama, és az összes felnőtt gyerek, és egy szomszédból kölcsönvettcselédlány össze-vissza rohangálnak a színen; vadul rámolnak, szaladnak, takarítanak, üvöltenek; amenyasszony lázasan öltözik, a lányok terítenek, a nagy sietségben egymásba botlanak, amikor a Mama, akinem bírja már idegekkel ezt a tébolyult készülődést, így kiált fel: Istenem, hogy kerültem én ezekközé?!Freud azt mondaná, hogy ez egy elszólás.Vagyis a tudat alatt lapuló őszinteség.A mama egy szédült pillanatban idegennek tartja az egész családját, a saját gyerekeit.Erre a kérdésre, hogyan került ő „ezek közé", valóban csakis Isten tudja a választ - kivéve azokat a ritkaeseteket, amikor boldog családokról van szó.Ott néha sejtik a választ.Az ilyen „boldog" családokban mindig ott lappang az a lehetőség, hogy idővel, túllépve a szerepeiken, jóbarátságba kerüljenek egymással.*Arra a kérdésre, ki az igazi barátom, könnyű felelni.Ha valaki az éjszaka közepén felhív, hogy bajban van, s én azonnal kiugrok az ágyból, és mosdatlanul,kábán ott vagyok nála: az a barátom.Maga az a tény, hogy éppen engem hívott, jelzi, hogy számára mit jelentek - s hogy én odarohantam,gondolkodás nélkül, mutatja, hogy mit jelent számomra ő.„Az szeret igazán - mondja Jézus -, aki életét adja a barátaiért. "Amikor tanítványait először barátainak nevezte, bizonyára meleg lett a szívük. De utána meg is rémülhettek,mert elmondta, hogy a barátság lényege: az áldozat. És a mértékegysége: az élet.148
(Az apostolok életének történetét biztos ismered. Jézus „veszedelmes" életet élt, és aki megszerette őt, mindbelehalt ebbe a barátságba. A mi hétköznapi, veszélytelen életünkben ez szerencsére nincs így - de az áldozatnálunk is döntő. Ha netán mégis kisarkulnak a dolgok - ami bármikor előfordulhat -, jó, ha tudod, hogy aszeretet túlmutat a „jól érzem magamat veled " hétköznapi színvonalán.Tudom, mert éltem háborúban.Anyám barátja úgy áldozta föl értünk az életéi, olyan természetesen, kérés nélkül, mint amikor valaki egypohár vizei ad. Ez akkoriban nem volt ritkaság. Nem is tudta, hogy mit tesz, olyan magától értetődő volt számára.Akkor tapasztaltam először, hogy a barátság- a „reyah"'- transzcendens dolog, és, ha nem is sejtjük,olyan kapcsolat, amely túlmutat a mindennapi életünk színvonalán. És még valami. Az ilyesmiről nem kell, nemis lehet beszélni - mert magától értetődő. A barátság előbb van, mint a róla szóló bármiféle magyarázat. Es avalódi szeretet megelőzi a gondolatot - előbb éljük, csak aztán értjük, hogy miért.Ha értjük egyáltalán.)Ezt az igazságot éppúgy ismeri minden ősi mítosz, mint a legolcsóbb western- vagy háborús filmek: azáldozat elválaszthatatlan a barátságtól.Ez egy „romantikus" eleme a barátságnak.Mindent odaadok érte.Magától értetődően és önkéntelenül.(Ha idősebb vagy, lehet, hogy azt kérded: miért van az, hogy a legjobb barátainkat fiatalabb korunkbólhozzuk magunkkal? S ahogy öregszünk, úgy fogynak, s végül azt tapasztaljuk, hogy nemigen tudunk már újbarátságot kötni.Minél öregebbek vagyunk, annál magányosabbak.A barátok elmentek. Mi ugyan itt maradtunk még és élünk - de egyedül.Végleg kialakultunk már. Megkérgesedtünk. Saját szokásrendszerünkbe zárultunk: zavar, ha nem ott vannaka tárgyak, ahová tettük, és néha fárasztó a másikra figyelni. Befelé is nehéz — de kifelé még nehezebb.Egyre terhesebb lesz a másik ember.Ilyenkor már nehezen tudunk életünkbe új szeretet-szálat szőni.Valóban, a barátságban van valami „fiatalos ".Mintha akkor tudnánk csak igazán barátokat szerezni, tíz-húsz éves korunkban, mert akkor vagyunk mégnyitottak erre a nemes, heroikus életérzésre. Akkor még van bennünk valami „hősies" — egy „élünk, halunkegymásért" szövetség. Még nem nyom az élet, még kissé felette lebegünk a hétköznapi „valóságnak", még hajtbennünket valamilyen hit, a biztató jövő szaga, hogy akármilyen pocsék világ ez, azért lehet majd valami szépetis csinálni itt, és együtt!... A „Pál utcai fiúk" romantikája ez, mely csak annyiban ifjúsági regény, hogy fiatalgyerekekről szó. Valójában ez a barátságról szóló örök mese. Ez a lelkes hitünk azonban később elhervad, ésmegkeseredünk. Egy olyan „valóság"sűrűsödik körénk, amelynek nincsenek már távlatai, szürke és keserű.Az öregedő ember jövőtlenné válik. Nem úgy, hogy nem tervez és alkot és dolgozik, hanem úgy, hogy elvesztiigyekezetének értelmét.Ebben a „nem érdemes csinálni semmit" állapotban már nem terem barátság, mert annak a táptalajavalamiféle szavakkal kifejezhetetlen idealizmus.Valami lelkesültség.Jövővárás.És ez sajnos a korral elvész.Reményt vesztett emberek nem tudnak barátkozni. Vagy ha tudnak még, bizonyosan ott, ahol reményeiketmég nem vesztették el teljesen.Ez azonban nem biológiai kérdés, és nem is szükségszerűen alakul így.Csak akkor, ha a lélek hagyja magára csontosodni az egóját, hajlandó beleöregedni a testébe és elveszteninyitottságát mások felé - akkor valóban nem tud már új barátokra szert tenni. Ilyenkor már csak a múltjával él.Elkezd önmaga körül keringeni.De ez nem törvényszerű. A lélek ugyanis nem öregszik. S ha nem túl fáradt még az élettől, s nem mondja azt,hogy elegem van önmagamból és az emberekből - még utolsó földi éveiben is tud új barátokat találni.Ilyet is láttam, ha nem is sokat. Hogy valaki hetven-nyolcvan éves korában is barátságképes maradt. Itt nemelég, hogy valaki jövőváró, a szónak abban az értelmében sem, hogy életének horizontja már nem a földi léthatáránál van. A halhatatlanság biztos tudata sem elég. A barátsághoz ez kevés.Ha idős vagy, tudod, hogy megunjuk a földi életet. Kiismertük. Mindig ugyanaz.A barátságképes öregek azonban nem így vannak ezzel. Fölfedező útjuk soha sincs végigjárva. Érdekli őket afiatalok világa. Nem untak meg élni. Nem untak meg embernek lenni. Újra és újra rádöbbennek egy ezerszer149
- Page 2 and 3:
MÜLLER PÉTERSZERETETKÖNYVALEXAND
- Page 4 and 5:
(Hogyan is kezdjem?Mi az a legelső
- Page 6 and 7:
Szeretetről beszélni egyedül nem
- Page 8 and 9:
Maga a darab arról szól, hogy egy
- Page 10 and 11:
Ez a harmadik irány: a Zene szeret
- Page 12 and 13:
osztályban. Volt közöttünk gono
- Page 14 and 15:
Tudja, hogy itt van - és tudja, ho
- Page 16 and 17:
meséli: egy róka úgy mentette me
- Page 18 and 19:
3. fejezetAz érzelmek zűrzavaraÚ
- Page 20 and 21:
Mert akkor nem létezik tovább.Te
- Page 22 and 23:
eltaláltál, ez jó! De, látod, v
- Page 24 and 25:
Minden szint egy-egy tudatállapot.
- Page 26 and 27:
nemiség problémája, hanem a Fön
- Page 28 and 29:
igéje: „Ahhoz, hogy egymást sze
- Page 30 and 31:
Szabadságot adni neki... .Hallom,
- Page 32 and 33:
Az önátélés a hétköznapi embe
- Page 34 and 35:
Ezek eloszlatása már nem az anyá
- Page 36 and 37:
Ismerős világ ez - mert a mi vil
- Page 38 and 39:
(Ha ízlelgeted magadban ezt a két
- Page 40 and 41:
legveszélyesebb részét. A másko
- Page 42 and 43:
S ezért, ha nevel, átéled azt, a
- Page 44 and 45:
ismerős, és mégis sohasem tapasz
- Page 46 and 47:
hogy valaki magányba vonul, hanem
- Page 48 and 49:
ezt ne feledd, - mindig az Egéssze
- Page 50 and 51:
cirkusznál dolgozott) olyasféle
- Page 52 and 53:
s átölellek magammal.Ha valóban
- Page 54 and 55:
Ez még a háborús, gyermekkori ta
- Page 56 and 57:
cselekedni. Nincs olyan bokszoló,
- Page 58 and 59:
fejezte ki a legmélyebb gondolatá
- Page 60 and 61:
fűzőjét és leráncigálta magá
- Page 62 and 63:
Velem például egy ilyen karambol
- Page 64 and 65:
energiatenger megfagy, és börtön
- Page 66 and 67:
ha ezt jónak látta, mégiscsak é
- Page 68 and 69:
Munka nélkül semmi sem lehet a mi
- Page 70 and 71:
A szívünk mindig az „égi" fel
- Page 72 and 73:
És akkor már lehúz.Ez nálam min
- Page 74 and 75:
a hosszú hétköznapok realitása.
- Page 76 and 77:
Te megtapasztaltad, hogy milyen a V
- Page 78 and 79:
9. fejezetGyűlöletben élniVan it
- Page 80 and 81:
osszú vagy a gyűlölet.A „balso
- Page 82 and 83:
De legnehezebb a saját lelkedet a
- Page 84 and 85:
igazságtalan, de tisztességtelen
- Page 86 and 87:
Ezután következik a halhatatlan s
- Page 88 and 89:
Kevés.Ha azt kérdeznéd, mi az, a
- Page 90 and 91:
eszélgetésben az értelmet keresi
- Page 92 and 93:
Bennünket, férfiakat pedig arra v
- Page 94 and 95:
megölte), hanem ahogy ő hazudja.
- Page 96 and 97:
Csak néhány tényt említek, hogy
- Page 98 and 99: hogy ideje sincs hozzá, mert - min
- Page 100 and 101: 11. fejezetGyermeki szeretetAz els
- Page 102 and 103: azok, akik szeretik őt. Nem ismeri
- Page 104 and 105: levegőre, s nem tudnánk elharapni
- Page 106 and 107: Ha gyermeki szemmel olvassuk Jézus
- Page 108 and 109: megtanultuk.Ebből az ősélményb
- Page 110 and 111: (De mi van akkor - kérded — ha a
- Page 112 and 113: 12. fejezetSzerepekEgyszer anyámma
- Page 114 and 115: vagyunk a leghülyébbek és a leg-
- Page 116 and 117: párkapcsolatban a kettő összemű
- Page 118 and 119: abbahagyni), a hivatás-szerep.És
- Page 120 and 121: Beszélgettünk már arról, hogy a
- Page 122 and 123: De amíg a színész tudatában van
- Page 124 and 125: (Két parázsló cigarettát varáz
- Page 126 and 127: Egy anya-gyerek kapcsolatban ez akk
- Page 128 and 129: játszottam egymással."Azt már cs
- Page 130 and 131: Rengeteg árulkodó jele van annak,
- Page 132 and 133: A kisgyermekeknek már nagyon korá
- Page 134 and 135: Kultúránk írásos hagyománya ar
- Page 136 and 137: („ Úristen - gondolod magadban.
- Page 138 and 139: Itt tartunk.Bár engem az a szerenc
- Page 140 and 141: élvezetet kérlelhetetlenül megsz
- Page 142 and 143: Mi, férfiak úgy tudunk társunkna
- Page 144 and 145: A Nőtől - a nőktől - várja a v
- Page 146 and 147: van ez.És ahelyett, hogy önmagamb
- Page 150 and 151: látott virágra, és azt mondják,
- Page 152 and 153: Ahogy felnövünk, és egónk megcs
- Page 154 and 155: Manapság, mondják, a Vízöntő k
- Page 156 and 157: kerülni, akikkel közös „eszmé
- Page 158 and 159: megosztotta velem. Én is elmondtam
- Page 160 and 161: tenyér-e.)*Sokféle imádság van.
- Page 162 and 163: 15. fejezetA nagymama néz!Nagy dol
- Page 164: tőlem? A lelkembe akar költözni,
- Page 167 and 168: te engem?!...Átéled ezt?!Arra ké
- Page 169 and 170: Hogy elveszünk egy idegen világba
- Page 171 and 172: Testednek-lelkednek is.Eddig tartas
- Page 173 and 174: Egyébként csakis a szemével neve
- Page 175 and 176: EpilógusBoldog lelkek táncaA „B
- Page 177 and 178: Nem bírja elviselni a tragédia l
- Page 179 and 180: Én nem vásárolni járok a szuper
- Page 181 and 182: enne - mert azt az arcát szereti.M
- Page 183 and 184: Tartalom1. fejezet A varázsló val