70DoKOrI9

Ez még a háborús, gyermekkori tapasztalatom: egyszerű emberek közölt éreztem biztonságban magam.Mindig tudták, hogy élni nehéz, és a baj mindig a közelben van. Ok nemcsak jobbak voltak hozzám, dederűsebbek is.Gyerekkoromban „földközeli embereknek " neveztem őket.És ösztönösen úgy éreztem: közöttük vannak a „jó emberek,".)Nincs ravaszabb kelepce. Lelkünk mélyén ugyanis valóban ez a vágy él: boldogok akarunk lenni, és jólétbenszeretnénk élni, de főleg félelem nélkül és betegség nélkül és halál nélkül.És ez lehetetlen.A föld: a küzdelem színtere.Mindig az volt, és az is marad.Nyerni itt csakis lelkileg lehet - tehát olyan síkon, mely nem földi. Győztes csatáink azok, melyeknekeredményeit lelkünk magával vihet - a többi küzdelemben mind vesztesek maradunk. Már megszületni iskeserves volt, felnőtté válni is nehéz, s elmenni innen, kitépődni a testből, itt hagyni mindent és mindenkit,megint nehéz. És közben túl kell élni a betegségeket, a magányt, mások elvesztését, és meg kell tapasztalnunkaz álmok kudarcát, hogy itt semmi sem a miénk, a kabátunk sem, a fogunk sem - végig kell élni az öregedést, atest elkorhadását és kikerülhetetlen halálát.Az emberiség nagy tanítói nem azt mondták, hogy a föld Paradicsom, nem is azt, hogy siralomvölgy, hanemazt, hogy ez itt a küzdelem helye. Frontvonal, ahol a fény és sötétség harcát vívjuk, a Nagy Háborút, elsősorbanönmagunkkal.Ehhez erő kell.Buddha „négy nemes igazságának" lényege, hogy az élet: szenvedés.Függetlenül attól, hogy vágyaink teljesednek, vagy sem.Ugyanezt mondták a görög tragédiaköltők, a latin gondolkodók, a zsidó próféták, a hindu és a kínai bölcsekés mindazok a jelentős írók, akik életünket mélyebben értették meg.Van nehéz és könnyű élet is.De olyan, amelyet ne kísérne végig a félelem és a szenvedés, nincs.Itt háborúban állunk.A csecsemő azért sír, mert érzi, hová érkezett.Nemcsak a születését élte át keservesen, de magával hozta azt a tudást is, hogy ez itt a próbatétel helye lesz,nehéz vállalkozás.Mitől fél?A haláltól?Nem hiszem, hogy megszületése pillanatában erre gondolna a lélek.Nem.Attól fél, hogy kiesett az isteni egységből.Amikor a csepp kiszakítja magát a tengerből, és egyedül marad, többé már nem olyan erős, mint a tenger,hanem olyan gyenge, mint egy magányos csepp.Innen kezdve persze hogy fél.Cseppnyi létét félti.Ezt a félelmet látod a csecsemők arcán: „Úristen, bajba kerültem! " „Egyedül vagyok!"Kiestek a szeretetből: ezért sírnak a csecsemők.Két világ van: a szeretet világa, ahol nem félünk, mert erősek vagyunk - mert velünk van az Egész.Es a félelem világa, ahol gyengék vagyunk, mert nem szeretünk, és nem szeretnek - elvesztettük azEgészhez való tartozásunkat. Egyedül vagyunk, és magunkra vagyunk utalva.Ezért sírnak a csecsemők: elvesztették a valahova tartozás létélményét. Elvesztették a szeretetet.(Látom, most megkérded magadat: így van ez? Tényleg így van? Én is ezt tettem, miközben írtam: figyeltem aszívemet, ahonnan még azt a biztató súgást is hallottam: „Mondd el itt még egyszer, mert most lesz világos, hogy aszeretet nem érzelem, hanem EGYSÉGELMENY! „Vele együtt!"- élmény.Ellentéte annak a didergő állapotnak, amelyben mi, magányos emberkék élünk, akik halandóvá váltunk, s avégtelen kozmikus energiatömegből kiválva különálló, szerény kis akkumulátorral kezdtünk el működni.SZERETNI azt jelenti, hogy a Mindenség ereje van bennem!... Egy vagyok vele! Erős vagyok és legyőzhetetlen!Ez a SZERETET. Kétségtelen, hogy a félelmet az ember „érzi" is, ahogy a szeretetet is „érzi", de itt az érzésnél jóvaltöbbről van szó! Létélményről. „Mindenki velem van, és én mindenkivel"- élményről. Ha ezt élnénk, bizonyos,hogy nem bömbölnénk. Nevetve jönnénk a világra, és átkacagnánk az egész életünket.)Az ember azért fél, mert kiesett a szellemvilági egységből.54