Ezután következik a halhatatlan szelídítési tanítás. A kis hercegnek szól, aki barátokat keres.„Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít! - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogybármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nemléteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem!"A kis herceg lassan-lassan megszelídítette a rókát, aki, mikor közeledett a búcsú órája, sírva fakadt, s miutánazt mondták egymásnak: Isten veled, a róka még egy titkot is rábíz a kis hercegre:„ Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnekláthatatlan. "Híres mondatok ezek.Barátaim tudják rólam, hogy egész jó szelídítő vagyok. De az esetek nagy részében mégsem vagyok sikeres,mert a „vadság" nem egy vadászoktól rettegő, riadt kis róka lelkületét jelenti, hanem sokkal veszélyesebblényeket. Mondjuk a vadászokét!Hogyan lehet a vadászokat megszelídíteni?Itt egy jó kérdés. Erről nem beszél Antoine de Saint-Exupéry. Nincs olyan Buddha, aki le tudná beszélni őketarról, hogy gyilkosok legyenek. A vadászok: szelídíthetetlenek. Ebben a mesében én nem a kis herceg vagyok,hanem a róka, azzal az örök kérdéssel, hogyan kell a vadászok világában élni? Kit látok, ha a „szívemmel"látom őket? S ha meglátom, mi rejlik valójában egy vadász szívében: vajon nem félek-e még jobban tőle?!Hogyan kell a gyűlölet világában élni?Ez a rókák kérdése.Én megmondom őszintén: ha csak lehetséges, elmenekülök.Ötven éve élek egy kivételesen jó házasságban, s ezért nem volt szükségem menekülésre.De ha lett volna, elmenekültem volna.Ezt onnan tudom, hogy elég a legkisebb diszharmónia és összezördülés - azonnal elrohanok hazulról. Sokáignincs is kedvem hazajönni. Inkább az utcán csatangolok ilyenkor vagy elmegyek a barátaimhoz.De leggyakrabban idegenekkel kóborolok.Ha bajban vagyok, csodálatos társakat találok az idegenek között.Ilyenkor tapasztalom, hogy mások is így élnek. Ok is menekülnek valahonnan, s mi most, mint a szököttrabok, megbeszéljük végre a dolgainkat. Véletlenül összecsapódott idegenekkel néha őszintébb lelki kapcsolatjöhet létre, mint azokkal, akikkel sorsunk egy életre összekapcsolt. A kocsmacimborák, a kórházi betegtársak, akiskapus focimeccsre összeállt sportbarátok őszintébbek lehetnek egymáshoz, mint az élettársak vagy a legközelebbirokonok.Tolsztoj egyik regényhőse életének legintimebb titkát egy vasúti fülkében ülő, vadidegen útitársának mondjael. Elmondja féltékenységének történetét, s azt is, hogyan ölte meg feleségét és szeretőjét. Ez a „Kreutzerszonáta".A nagy író tudta, hogy ez így van: őszintén megnyílni csakis idegeneknek lehet.Azok legalább meg is hallgatnak néha.A hozzátartozóink nemigen figyelnek ránk. Nagy baj az is, hogy velem nem lehet vitatkozni. Nemcsak azért,mert csökönyös vagyok, hanem mert értelmetlennek tartom a vitát. Hogy szeretsz-e vagy sem, nem vita kérdése.Ez a kérdés már régen eldőlt, a vita nem tud rajta változtatni. Es az én nagy kérdésem sohasem az, hogy kinekvan igaza, hanem csakis az, hogy szeretjük-e egymást, vagy sem.Nem elveken múlik, hogy milyen egy emberi kapcsolat, hanem a szereteten. És nem alkotmányon,törvényeken és jogrenden múlik egy egészséges közösség élete, hanem azon, hogy az emberek szeretik-eegymást, vagy sem. Az alkotmány, a törvények és a rendőrség csupán arravaló, hogy, ha nem szeretjük, legalábbne faljuk föl egymást.Én, ha lehet, elmenekülök. (Szerintem, hajon a vadász, a kis róka is ezt teszi.) Akkor is elmegyek, ha nemszeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit.A lélektan nyelvén szólva, nem vagyok „konfrontálódó" ember.Ezért vonzódtam már nagyon korán a keleti harci művészetekhez, mert ezek éppen azt tanítják, hogyan leheta támadásokat az ellenfél teljes elfogadásával, sőt, szeretetével kivédeni.Arra tanítanak, hogyan lehet egy ellenséges világban élni.Vagy más szóval: hogyan lehet a gonosz varázsszemek igézetét kivédeni.Én azonban ezt nem tudom még.Nem tanultam meg.Mert a harc művésze, ha nem is híve a háborúságnak és megőrzi szelídséget - de soha nem tér ki az ütközések86
elől. Erre sajnos én még képtelen vagyok. Ezt csakis olyan ember tudja megvalósítani, aki önmaga legyőzésévela „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! " krisztusi parancsát a gyakorlatba át tudta vinni.A végcél egyébként ez. Krisztus harmonikus lélekkel mozgott egy olyan világban, ahol - enyhén szólva -senki sem szerette. Nem menekült még a gyilkos gyűlölet elől sem. Minden, amit Pál apostol a szeretetről mond,rá is érvényes: nem volt tapintatlan, nem kereste a maga javát, mindent elhitt, mindent remélt, mindent elviselt.Sokszor elolvastam ezt a passzust (a világ egyik legszebb költeménye), és azt kérdeztem magamtól: mi az,hogy mindent elhitt?.'Ilyen naiv volt?Nem. Elhitte azt, hogy minden ember alapvetően jó. Es remélte, hogy erre minden ember előbb-utóbb rá is jönmajd. Ez nem naivitás. Ez a végső bölcsesség. Azt jelenti, hogy a sok szem közül nem a „józan ész szemével",hanem az „Isten szemével" látott.Onnan így látni minket. Végtelen szeretettel.Onnan látható az, hogy a sok gyűlölet, démoni önzés és beteg közöny csak lelkünk pocsolyás felszíne - amélyben jók vagyunk, s ennek előbb-utóbb meg kell nyilvánulnia.De onnan, ahonnan én nézek, ezt még nem látni. Az, hogy ilyen „menekülő", mimózalelkű ember lettem, azért isalakult így, mert volt egy csodálatos anyám, aki szeretetével beborított, úgy, hogy a poklot sem érzékeltem.Tökéletes védelem alatt nőttem fel egy iszonyatos világban. Látod, ez sem mindig jó. Hogy valaki csecsemőkéntbeleszokik a szeretetbe s utána, ha kikerül az „életbe", ezt a védelmet, a szeretet védőpajzsát nem találja megsehol. Nincs meg benne az „immunitás", mert a gyűlölethez nincs szokva. Abban a pillanatban, amikor túllép azanyai szeretet védőkörén, a pokolban találja magát, s nem tudja, mit tegyen. Nincsenek harci eszközei. Visszaakar menekülni.Mert csak a szelídet tudom „megszelídíteni", a vadászt már nem. Attól menekülök. A lélektan regressziónaknevezi az ilyen gyávaságot. Olyan helyre akarja vonszolni magát ilyenkor az ember, ahova az Anyaképzeletbeli varázsszoknyája még elér, és megóvja a rosszindulat golyóitól. Ilyen ember lettem én. Sajnos.Az anyai szeretetnek vannak határai - onnan kezdve, hogy ezeket átléped, egyedül kell menned.Vagy még pontosabban: Istennel. Akkor is, ha magunkban pillantjuk meg Őt, akkor is, ha magunk felett.Van egy határ, ahol elhagyjuk a női jóság és a földi együttérzés meleg fészkét - s ekkor vagy visszazuhanunk amélységbe, vagy elkezdünk végre fölfelé repülni.Ez a határ a földi és az égi szeretet határvonala. Úgy is mondhatnám: szabadság-határ. Ha ezt elhagyod, nem óvmeg senki. Nincs anya, nincs apa, nincs védelem. Dermesztő, jeges szél fúj, és sokan elvesznek az úton, mertveszedelmes. De ha elindulsz mégis, a föld egyre kisebb lesz alattad, az ég tágulni kezd. Ez már a kozmikusszeretet világa, ahol fény van, együtt-élmény van, de meleg nincs. A fészek melegére csak a fiókáknak voltszükségük. A vándormadarak jéghidegben szállnak, fagyos szárnyakkal, nem óvja meg őket semmi. Csakis egyolyan bizalom egymásban, bizalom a levegőben és a csillagos égben, ami nem fogható a szűk kis fészek langyosbiztonságához...Amíg a madár a fészekben él, szeretet-határa az anyja puha teste.Amikor felszáll, szeretet-határa végtelenné tágul.Én sokszor megpróbálkoztam, fel-felugrottam, de visszazuhantam.Nem ment.Megriadtam.Itt tartok most. Gyengék a „szárnyaim". A jóság szoknyája alá menekülök, s ha ezt nem találom, inkábbegyedül maradok. Ha a világban nincs szeretet, a saját képzeletemből szövöm meg, és magamra borítom, mintegy sugárvédő köpenyt. Akiknek hiányzik az életéből a megértés és a jóság, alábújnak. A hozzám hasonlómenekülők.De ez még nem az igazi Szeretet.Az igaz szeretetben, Buddha köpenye alatt hűvös van. Nekünk még nagyon hiányzik a testmeleg. Az kell,hogy összebújjunk és melegítsük egymást. Emberek vagyunk. A fény elsötétedésének korában ez is ritkaság, sigen nagy kegyelem.Azt mondják a bölcsek: „Ha kiszárad a tenger, a halak egymás nyálából táplálkoznak."Ez van most. S ahol sikerült „megszelídíteni" a környezetemet, ahol át tudtam minősíteni az emberekrosszindulatát megértéssé, a közönyt derűvé, az önzést együttérzéssé, ott jó lett élni. Legalábbis elviselhető.De ez nem az a szeretet, amiről jézus beszélt.Mi csupán „egymás nyálából" táplálkozunk. Ez is fönntart bennünket valamennyire, s nem hagy éhenpusztulni - de hol van ez a végtelen tenger tápláló szeretetétől?Erről keveset tudok.Én az anyám szeretetét próbálom megvalósítani.De tudom, hogy ez kevés, élete vége felé már ő maga is tudta.87
- Page 2 and 3:
MÜLLER PÉTERSZERETETKÖNYVALEXAND
- Page 4 and 5:
(Hogyan is kezdjem?Mi az a legelső
- Page 6 and 7:
Szeretetről beszélni egyedül nem
- Page 8 and 9:
Maga a darab arról szól, hogy egy
- Page 10 and 11:
Ez a harmadik irány: a Zene szeret
- Page 12 and 13:
osztályban. Volt közöttünk gono
- Page 14 and 15:
Tudja, hogy itt van - és tudja, ho
- Page 16 and 17:
meséli: egy róka úgy mentette me
- Page 18 and 19:
3. fejezetAz érzelmek zűrzavaraÚ
- Page 20 and 21:
Mert akkor nem létezik tovább.Te
- Page 22 and 23:
eltaláltál, ez jó! De, látod, v
- Page 24 and 25:
Minden szint egy-egy tudatállapot.
- Page 26 and 27:
nemiség problémája, hanem a Fön
- Page 28 and 29:
igéje: „Ahhoz, hogy egymást sze
- Page 30 and 31:
Szabadságot adni neki... .Hallom,
- Page 32 and 33:
Az önátélés a hétköznapi embe
- Page 34 and 35:
Ezek eloszlatása már nem az anyá
- Page 36 and 37: Ismerős világ ez - mert a mi vil
- Page 38 and 39: (Ha ízlelgeted magadban ezt a két
- Page 40 and 41: legveszélyesebb részét. A másko
- Page 42 and 43: S ezért, ha nevel, átéled azt, a
- Page 44 and 45: ismerős, és mégis sohasem tapasz
- Page 46 and 47: hogy valaki magányba vonul, hanem
- Page 48 and 49: ezt ne feledd, - mindig az Egéssze
- Page 50 and 51: cirkusznál dolgozott) olyasféle
- Page 52 and 53: s átölellek magammal.Ha valóban
- Page 54 and 55: Ez még a háborús, gyermekkori ta
- Page 56 and 57: cselekedni. Nincs olyan bokszoló,
- Page 58 and 59: fejezte ki a legmélyebb gondolatá
- Page 60 and 61: fűzőjét és leráncigálta magá
- Page 62 and 63: Velem például egy ilyen karambol
- Page 64 and 65: energiatenger megfagy, és börtön
- Page 66 and 67: ha ezt jónak látta, mégiscsak é
- Page 68 and 69: Munka nélkül semmi sem lehet a mi
- Page 70 and 71: A szívünk mindig az „égi" fel
- Page 72 and 73: És akkor már lehúz.Ez nálam min
- Page 74 and 75: a hosszú hétköznapok realitása.
- Page 76 and 77: Te megtapasztaltad, hogy milyen a V
- Page 78 and 79: 9. fejezetGyűlöletben élniVan it
- Page 80 and 81: osszú vagy a gyűlölet.A „balso
- Page 82 and 83: De legnehezebb a saját lelkedet a
- Page 84 and 85: igazságtalan, de tisztességtelen
- Page 88 and 89: Kevés.Ha azt kérdeznéd, mi az, a
- Page 90 and 91: eszélgetésben az értelmet keresi
- Page 92 and 93: Bennünket, férfiakat pedig arra v
- Page 94 and 95: megölte), hanem ahogy ő hazudja.
- Page 96 and 97: Csak néhány tényt említek, hogy
- Page 98 and 99: hogy ideje sincs hozzá, mert - min
- Page 100 and 101: 11. fejezetGyermeki szeretetAz els
- Page 102 and 103: azok, akik szeretik őt. Nem ismeri
- Page 104 and 105: levegőre, s nem tudnánk elharapni
- Page 106 and 107: Ha gyermeki szemmel olvassuk Jézus
- Page 108 and 109: megtanultuk.Ebből az ősélményb
- Page 110 and 111: (De mi van akkor - kérded — ha a
- Page 112 and 113: 12. fejezetSzerepekEgyszer anyámma
- Page 114 and 115: vagyunk a leghülyébbek és a leg-
- Page 116 and 117: párkapcsolatban a kettő összemű
- Page 118 and 119: abbahagyni), a hivatás-szerep.És
- Page 120 and 121: Beszélgettünk már arról, hogy a
- Page 122 and 123: De amíg a színész tudatában van
- Page 124 and 125: (Két parázsló cigarettát varáz
- Page 126 and 127: Egy anya-gyerek kapcsolatban ez akk
- Page 128 and 129: játszottam egymással."Azt már cs
- Page 130 and 131: Rengeteg árulkodó jele van annak,
- Page 132 and 133: A kisgyermekeknek már nagyon korá
- Page 134 and 135: Kultúránk írásos hagyománya ar
- Page 136 and 137:
(„ Úristen - gondolod magadban.
- Page 138 and 139:
Itt tartunk.Bár engem az a szerenc
- Page 140 and 141:
élvezetet kérlelhetetlenül megsz
- Page 142 and 143:
Mi, férfiak úgy tudunk társunkna
- Page 144 and 145:
A Nőtől - a nőktől - várja a v
- Page 146 and 147:
van ez.És ahelyett, hogy önmagamb
- Page 148 and 149:
Ő tudja.Apámnak nem mondom el, me
- Page 150 and 151:
látott virágra, és azt mondják,
- Page 152 and 153:
Ahogy felnövünk, és egónk megcs
- Page 154 and 155:
Manapság, mondják, a Vízöntő k
- Page 156 and 157:
kerülni, akikkel közös „eszmé
- Page 158 and 159:
megosztotta velem. Én is elmondtam
- Page 160 and 161:
tenyér-e.)*Sokféle imádság van.
- Page 162 and 163:
15. fejezetA nagymama néz!Nagy dol
- Page 164:
tőlem? A lelkembe akar költözni,
- Page 167 and 168:
te engem?!...Átéled ezt?!Arra ké
- Page 169 and 170:
Hogy elveszünk egy idegen világba
- Page 171 and 172:
Testednek-lelkednek is.Eddig tartas
- Page 173 and 174:
Egyébként csakis a szemével neve
- Page 175 and 176:
EpilógusBoldog lelkek táncaA „B
- Page 177 and 178:
Nem bírja elviselni a tragédia l
- Page 179 and 180:
Én nem vásárolni járok a szuper
- Page 181 and 182:
enne - mert azt az arcát szereti.M
- Page 183 and 184:
Tartalom1. fejezet A varázsló val