70DoKOrI9

elég, ha én levetem előtte az apa-arcomat, ő azért még „rám látja", mert így szokott meg; csecsemőkora ótaazonosított ezzel a szereppel.A barátság az összes szeretetforma közül a... mi a jó kifejezés? ... A legszellemibb.Hiányzik belőle az erotikus vonzalom, a genetikus kapcsolat, és a szülő-gyerek viszonyok sorszerűsége. Mégcsak szerelem sincs benne - a barátjának az ember nem látja a nemét.Nem véletlenül idéztem a Bibliát: ez az isteni mérce.És az magas.És mivel a lelkünk anyagba zuhant és roppant egoisták vagyunk, az igazi barátságok rendkívül ritkákmanapság.Korunk, ha valamit nem ismer, az éppen az igazi barátság.Ezért mondjuk legelőször a kutyát, a cicát meg a lovat.Baráttalan, sőt barátságtalan világban élünk. Hogy ez mit jelent, tudod. Bárkit megkérdezel, vannak-ebarátai, a válasz csalóka, mert sokan már nem is tudják, mi az. Összetévesztik a haverral, a komával, abajtárssal, a sporttárssal, az elvtárssal; összetévesztik a jó munkatárssal, akivel valami közös ügyön dolgoznak,vagy olyan valakivel, akivel átmenetileg szoros érdekszövetségben élnek. Ilyenkor a „barátság" addig tart, amíga szövetség vagy az elvtársi közösség - ha ennek vége, jó esetben elfelejtik egymást, rossz esetben ellenségekkéis válhatnak.Persze, az ilyen kapcsolatokhoz is kell valamiféle közös érzület, de ezt hamar szétdúlják a megváltozottérdekviszonyok.*Kevés a jó barát. Tegyünk egy próbát! Azt kérdezem tőled:„Kik a legjobb barátaid?"S ha most eszedbe jutnak néhányan, arra is felelj:„Melyik közülük az igazi, bensőséges barátod?... Melyik az az egy?!”Látod, milyen szegények vagyunk?Ha komolyan vesszük a szót, rádöbbenünk, hogy életünk milyen magányban telik el.Kevesen vannak a lelki társaink.Az igazság az, hogy megszoktuk a magányt. Nincs kihez szólni igazán.Egy jó haver, egy sporttárs vagy egy ivócimbora is megteszi.Egy barátnő, akinek nem tárom fel ugyan a titkaimat, de azért beszélgetni, pletykálni jó vele. Manapság márez is nagy dolog, mert emlékeztet az igazira.De nem az.A pszichológus azért lett sztárfoglalkozás, mert a barátot helyettesíti. Nem azért, mert „meghallgat, és végre ellehet neki mondani mindent", hanem mert a lelki társ szerepére vállalkozik. Pénzért, persze. Már ez a tény isleleplezi az értékét — de ez nem is zavar minket túlságosan. Megszoktuk, hogy mindenért fizetni kell. A nemivágyainkért éppúgy, mint a barátságért. Imádkozni sem lehet ingyen: persely csörög lehunyt szeműnk előtt.Ilyenkor rendszerint bele is dobunk valamit, hogy imánk meghallgatásra találjon odafent. Egy normális világbanegy normálisan imádkozó ember meg se hallaná a pénzcsörgést. Azt sem érezné, hogy mellbe lökik a persellyel.A valódi imádság, amikor a legjobb barátunkkal, Istennel beszélünk, az odaadottságnak olyan mélységét jelenti,amit mi már elképzelni sem tudunk. Egy Szent Teréz, ha felriasztanák az imádság extázisából, eszét vesztené,vagy dühében korbácsot ragadna, s kiűzné a templomból a perselyes „kufárokat". Bennünket nem zavarnak már- mert a mi hitünk roppant gyenge, és imádságunk nem valódi.Ahhoz, hogy a barátság érdekmentes, tiszta ízére rátaláljunk, vissza kell emlékeznünk a fiatalságunkra.Ekkor még valami romlatlan ösztönnel sejtettük, miről van szó.Nagy szövetség ez, a szülő-gyermek viszonynál is közelebbi kapcsolat. Általában akkor jön létre, amikor azember kezd kinőni abból szeretet-mintából, amiben szüleivel él.Szabad kapcsolatra vágyik.Ezt a szabadságot a családban nem lehet megélni. Másfajta szeretet az, ami apánkhoz, anyánkhoz köt. Ezbármilyen szoros, mégis kapaszkodó, másoktól függő szeretet. A fészek szeretete, mely biztonságot ad.Barátság akkor születik, amikor elég erősek vagyunk már ahhoz, hogy kirepüljünk innen, s magunk találjunktársat az életünk végtelen útjához.A barátság fő szava a Szabadság.Különös találkozás ez: a barátok valahogy felismerik egymást. Olyan tekintettel, melyet semmiféle érdeknem szennyez be.151