70DoKOrI9

(Két parázsló cigarettát varázsol elő a kabátja alól. Átnyújtja a távolban zuhanó társának. Fújják a füstöt. Éssuhannak lefelé.)I. Bully: Te, én olyan lámpalázas vagyok!... Zabszem se férne a fenekembe.II. Bully: Miért, Luciano ?I. Bully: Tudod, ez lesz az első halálom!II. Bully: Ne szarj be, Luciano! Eddig még mindenkinek sikerült.I. Bully: Mit gondolsz, van túlvilág?II Bully: Meglátjuk, pajtás... Most meglátjuk.I. Bully: Ha van, feltétlenül keress meg!II. Bully: Oké. (Savanyúan körülnéz, és parázsló cigarettájával azégboltra mutat.) Nézd, mennyi csillag!... Mennyi nap és tejút és hold és üstökös!... Luciano, hogyfoglak megtalálni ebben a végtelenségben?!I. Bully: Majd magamra képzelem ezt a kis pepita gatyámat.II. Bully: Helyes! En meg ezt a kis trottőrcipőmet!... Luciano!I. Bully: Hello!II. Bully: Ha majd a képzelt gatyádat megrúgja egy képzelt trottőrcipő,tudod, hogy ki lesz az 1I. Bully: Tudom, Cucureddu! (És elérzékenyül.)II. Bully: No, ki?I. Bully: Én magam leszek... Ha én képzelem!... És ha úgy alakul,hogy mégse találkoznánk?II. Bully: Akkor... good bye, Luciano!I. Bully: Good bye, CucuredduEgyütt: GOOOOD BYE!!!...Es elnyeli őket a viharos víz és a sötét... Csak a szél süvöltése hallatszik.Végük van.A zenekar tust húz.Kigyúlnak a reflektorfények.Es a vidám zenére feltűnik a két halhatatlan bohóc, most már maszk és jelmez nélkül s egymás kezét fogvahajlongnak a tapsban. S miközben ünneplik őket, az I. Bully trottőrcipőjével bele-belerúg a II. Bully pepitanadrágjába.Boldogok."A mai lélektan, ha elveszítjük azt, akit szeretünk, gyakran adja azt a tanácsot: „Engedd el őt! "De már jóvalkorábban, a felnőtté érés korszakában is: „Szakadj el a szüléidtől! A szülőknek pedig, főleg az anyáknak:„Ereszd el a gyerekedet!"'Ezt olyankor mondják, amikor önző érzelmeik mágiája mindkettőjük haladásátmeggátolja.Ha az ilyen tanácsokban nincs kellő bölcsesség, a legnagyobb zavart idézhetik elő.Minden szeretetnek megvan a maga ideje!Az időszerűség roppant fontos.Az anyákról beszéltünk.Nos, az anyai szeretet a kezdet kezdetétől fogva igenis birtokló szeretet!Nem is lehet más, hiszen a magzat az ő sejtjeiből, véréből épül fel. Amit eszik, a babának is eszi, amit érez, ababájának is érzi – a saját teste a gyerek teste is. Amikor kiválik belőle s „önálló” életet kezd, nem képeselfogadni a gondolatot, hogy ez a kis tehetetlen húsgombóc teljesen „önálló” lenne. Nem is igaz! Ez a gyerekaz övé. Rá van bízva. Nélküle nemcsak nem lett volna, de nem is tudna életben maradni.Az anyai szeretet totális birtokjogot érez a teremtményével. Isten rábízta a gondviselés feladatát. „Ez az éngyerekem! Az enyém!" És a kapcsolata vele nemcsak lelki, testi is. Egész nap, reggel, este és éjszaka,hónapokon és éveken át csakis a gyermeke testével foglalkozik. Nincs elengedő szeretet! Sorsfeladata most az,hogy testnyelven érezzen és gondolkodjon. A legmagasztosabb női lélek, még az angyalokkal beszélő SzűzMária is a testtel foglalkozik a betlehemi istállóban, a tejjel, a pisivel, a kakival, a bőrrel, a nyállal – és féltia gyermekét, mert az övé. Neki van adva.Ezért is megrendítő, amikor visszaveszik tőle.Egy férfilélek ezt a drámát ritkán tudja átélni. Bár az elszakadás számára is fájdalmas, de viszonylag124