70DoKOrI9

Egy anya-gyerek kapcsolatban ez akkor működik jól, ha megismétlik azt a drámát, ami a szülésnél is történt:a gyerek nagy erővel világra akart születni, kézzel-lábbal birkózott, hogy önálló életet kezdjen, az anya ezt atörekvését saját görcseivel segítette. A gyerek kiszabadult belőle, az anya segítette. Mindkettőjüknek fájt - demeg kellett történnie.Hasonló folyamat játszódik le, amikor az ember felnőtté válik. A gyerek el akar menni, az anyának el kellengednie. Vagyis ki kell engednie őt abból a mágikus erőkörből, amit „anyai szeretetnek" neveznek s aminekerősebb fala van, mint az anyaméhnek.A „gyerek elengedése" második szülés - a lélek síkján. Az anyának a számára legkedvesebb lényt a lelkéből kellkiengedni.(Egy pillanatig ne hidd, hogy az elengedő szeretet intenzitása, boldogító ereje gyengébb, mint az érzelmiszeretetéi Csak nem ott éled meg, ahol eddig. Nem lelki, hanem szellemi élmény — és csodálatos.Amit elvesztettél, százszorosan kapod vissza.Csak nem abban a formában.Szabadságban jön vissza.Boldogságban.Elvehetetlenségben.)Ugye látod, hogy ez a nagy sorsváltás gyűlölettel nem történhet meg?A gyűlölet ugyanis a lelkek között létező legerősebb kötés. Inkarnációk sorozata mehet rá, ha a gyűlöletgörcsét nem tudjuk feloldani. Még ha rossz volt is hozzám az apám, olyan ember, aki mély lelki sebeket okozottbennem, elszakadni tőle mégse tudok addig, amíg gyűlölöm. Amíg vádolom őt, hogy tönkretette az életemet,addig magamban sem találom meg azt, aki sorsomat át tudná írni. A gyűlölet és az önsajnálat olyan füstöt okozlelkünkben, hogy attól saját szellemi Napunkat megpillantani lehetetlenség.Felnőtt ember nem „gyűlölheti" a szüleit. Egyáltalán senkit sem, mert tudja, hogy életéért senki más nemfelelős, csakis ő maga. Onnan kezdve, hogy öntudatra ébredt, egy új történetet ír. És még ha maga az Ördög voltis az apja, akkor is a fény felé halad, s levonva múltjából a tanulságot, életéért a felelősséget teljes egészébenmagára veszi.Ma úgy mondjuk: nem hordoz magában traumákat.Amellett látni kezd. Kinyílik a „szív szeme", és fölismeri, hogy szüleivel való kapcsolata sorsszerű volt. Asérelmek nem véletlenül érték. Egy magasabb síkról már látja, hogy apja, anyja nem tettesek voltak, hanemmaguk is sorsukkal küszködő lelkek. Boldogtalan emberek, akik megbuktak abban a játékban, amelybenközösen vállaltak szerepet.Amikor az ember valóban látni kezd, megpillantja másokban a halhatatlan lelket.Ez az apotassomaiEgy másfajta látás, ahol a földi szerepek eltávolodnak, és megjelenik mögöttük a valós kép. Hogy Istenszelleme van mindenkiben. Es minden szerep és minden szeretetfajta: a gyermeki, az anyai, a nagyanyai, ahitvesi, a családi, a baráti, a felebaráti, az érzéki, az érzelmi, a szerelmes, a szenvedélyes, az ösztönös. .. szóval asokféle szeretet nem más, mint az „Ő AZ!" kozmikus játékának újabb és újabb variációja. Csak ha kitanultukmindegyiket, áll össze az igazság:Minden szeretet AZ ÖRÓK „Ő AZ!" szeretete, mindenben és mindenkiben.Nem lehet elveszíteni.S ekkor már ki tudjuk mondani, boldogan és vidáman:„Good bye, Luciano!"126