70DoKOrI9

Bennünket, férfiakat pedig arra vesznek rá a tapasztalt szexológusok, hogy mi viszont hazudjuk azt, hogy azölelés után is szeretünk benneteket, hogy a kéjbe ne aludjunk bele, színleljük azt, hogy boldogan együttmaradtunk veletek, ha nem is érezzük így. „ Utójátéknak " nevezik a szeretkezésnek ezt a fázisát, melybensokszor eláruljuk magunkat: nem tudunk „fölfelé" szeretni.Ahogy ti mondjátok: „ Csak AZ kell nektek!"És kész. Sokszor van így.Nem is az a lényeg, hogy mit hazudunk, hanem az, hogy miért.Miért éppen ezt hazudjuk egymásnak?Miért hazudjuk egymásnak, hogy lelkileg is „jó", ha nem jó?És miért hazudjuk, hogy „szeretlek", ha nem szeretlek?Azért, mert a „fölfelé élés" lényünkbe írt törvény. S ha nem tudjuk betölteni, legalább hazudjuk. Mi, férfiak,csakis a ti szemetekben láthatjuk visszatükröződni az örömünket, hogy teremtők vagyunk – ezért hazudjatoknekünk a kéjt. Hogy a bennünk élő férfi lássa, hogy örömet okozott, elárasztott titeket gyönyörrel. Nekünk megazért kell azt hazudnunk, hogy a kielégülés után továbbra is gyengéden szeretünk benneteket, mert ti viszont abefogadók vagytok, és arra van szükségetek, hogy ne csak egy pillanatig, hanem örökké szeressünk titeket.A valódi szeretetnek ugyanis ez a titkos igénye.A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeretigazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akitlelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör — egy nőnek ez nem elég, mertaz igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében", hanemaz EGÉSZ LELKÉBEN. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki.Egy nő „erogén zónája": a lelke.És egy férfinak hiába minden szexuális tanács — ha nem tud följebb lépni a szeretet magasabb szintjére,párkapcsolata nem lesz tartós. Ha gyáva, vagy bármijeié társadalmi, vagy morális félelme van, lehet, hogy nemmenekül tovább, és benne marad egy megunt kapcsolatban, de annak soha jó légköre nem lesz.Az érzéki szeretet pedig hosszabb távon már nem működik, mert a leg-mulandóbb szeretetforma. Ugyanaz agond vele, mint mindennel, ami testi: időhöz kötött.Elhervad. Megszokássá válik. És elmúlik.)A kéj a teremtés boldogsága.A Szentírás szerint a Teremtő is átélte. Amikor létrehozta a világot, azt kiáltotta, persze héberül, hogy „Tov" -Jó!" Az orgazmus, a „Most jó nekem!" élménye, amelyet szeretkezéskor érzünk, az isteni örömnek roppantlefokozott szintje, de nekünk mégis a legintenzívebb boldogság-élményünk. Ebből sejthetjük, mit élt át az Isten,amikor a Káosz fölé hajolt s ezt a csodálatos Mindenséget létre szerette. Persze az élmények szintjei közöttóriási távolság van - a lángoló Nap és a gyertya fényecskéje között elmondhatatlan a különbség - de mindkettőlángol, mindkettő önmagát áldozza föl, hogy adjon.Így válhatott a szeretkezés az emberiség központi kérdésévé. Mert ez az egyetlen olyan valóságoslétélményünk, melyben az anyagba zuhant ember a szeretet misztériumát, ha „testi szinten" is, de átélheti még.Minden más misztérium megszűnt.Volt sok, de megszűnt.A legtöbb vallás, és ma már a művészet is, jórészt kihűlt. Üres formává vált. Örömtelenné. Szeretetlenné.Elsápadt bennük a valódi élmény. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy közös ima, egy kollektív örömünnep, egymagányos meditáció - vagyis az istenivel való eggyéválás élménye - a szeretkezés extázisfokát akár csakmegközelítse.Egyetlen misztérium maradt nyitva, amelyben a szeretetélmény mindannyiunk számára átélhető - ez aszeretkezés. Gazdag és szegény, vallásos és ateista, buta és okos, akadémikus és analfabéta, zsarnok és szolga,bármilyen faj és hit korlátai között vergődő ember számára ez az egyetlen olyan misztérium, ami megrendítőerővel működik még a mai napig is.Ahogy egy vak embernek a tapogatás lett a mindene, és az ujja hegyével lát, úgy a mai ember csakis a nemiszerveivel tud imádkozni. Itt éli meg az odaadásnak és elfogadásnak azt a kozmikus örömét, amit valaha azimában és a meditációban éltek meg.Nem véletlenül tabutéma évezredek óta a nemiség, és van ma is a legnagyobb zűrzavar körülötte.Ez ugyanis olyan közvetlen csatorna, amely nemcsak az embereket köti össze egymással, de az embert is aszellemvilággal. Hiszen ezen a két világot összekötő izzó hídon átjövünk le valamennyien a földre. Ezen akéjjel teli vágycsatornán át születik ide minden szellemlény, ölt testet az új és új generáció.Valamennyien „szeretkezés-gyerekek" vagyunk.92