70DoKOrI9

hogy testi sorsa reménytelen, lelkében megszólalnak olyan hívások, amelyek - ha hallja egyáltalán - kivezetik aszenvedés fogságából, és egy új élet reménységét nyújtják neki.Ember jövő nélkül nem tud élni, s egy öregember jövője már odaát van.Egyetlen szerelme marad: az Isten.(„Melyik Isten? - kérded. - A katolikus? A mohamedán? A református? Krisna vagy Jehova?"Én nem vallások istenéről beszélek.Én arról az Istenről beszélek, akinek minden emberrel külön-külön „forródrót "- kapcsolata van. Mert Őteremtette, a lelkéből, mint saját lényének részét indította útjára, s várja vissza Magához.Ez nem intézmény kérdése. Nem felekezeté.Nem is kell „istennek " hívni. Hívhatod benső napodnak, lelked középpontjának, igazi valódnak - mondhatodazt is, hogy: „ÉN VAGYOK. "Isten szeretete vallás fölötti kérdés.Ehhez a szeretethez bárki eljuthat.Akár életének utolsó órájában is.Bizonyára ismersz olyan történeteket, hogy emberek végső napjaikban hogyan tudtak megoldani olyansorsproblémákat, amelyekkel egy életen át hiába küszködtek. Hogy egy tragikusan elrontott anya-gyermekviszony az utolsó napon vagy órában megjavult - az anya belátta elvakult önzését, és a lányáról lehullott agyűlölet, a „Miért tetted ezt velem?!" sérelme. A halálos ágyánál megértette, és tisztelni kezdte komisz anyját.Rájött, hogy nem komisz volt, csak szerencsétlen.Es ez fordítva is megeshet. „Egész életem teli volt szeretettel - és nem vettem észre!"- mondta Kierkegaard, anagy filozófus. Ezek voltak utolsó, már alig érthető szavai, melyek egész életművét megcáfolták. És főleg azéletét: magányos, boldogtalan ember volt.Az ilyen lélekfordító megértések jóval előbb is megtörténhetnének velünk, ha sikerülne hamarabb széttömi arögeszméinket s a „szív szemével" is látnánk egymást - de sajnos számunkra, mai emberek számára az is nagykegyelem, ha elhomályosult tudatunk a legutolsó pillanatban kitisztul. És nem visszük át magunkkalvakságunkat és önzésünket a másvilágra, s nem cipeljük sok inkarnáción át.)*Minden életszerepében másképp szeret az ember. Ehhez tudnunk kell még egy lényeges dolgot.Nehéz szerepet váltani!Először nagy nehezen beletanulunk, megszokjuk - úgy is mondhatnám, hogy lényünk szerves részévé válik -,s végül nem jön le rólunk. A mai embert csak az élettani folyamatok terelik tovább - képtelen a „szerepeiből"kilépni.Ez életünk egyik legnagyobb gondja.Valaha tudatosan is segítették ezt az átváltozást.A gyermekkor és kamaszkor határán például egy meglehetősen kegyetlen beavatással elszakították a lelket agyermekkorától, anyjától is - s innen kezdve már az új szerepét élte. Nem hurcolta magával gyermekkoránakkinőtt jelmezét. Letépték róla. Egyetlen fájdalmas sebészi eljárással megoldották azt, hogy az ember ne cipeljetovább csimpaszkodó, gyermeki szeretetét; ne legyen belőle érzelmi vénpicurka.Mi jórészt azok maradunk. Gyermekkori traumáink azért kísérnek bennünket, mert nem estünk át ezen a„sebészi" műveleten - és ezért a gyermek tovább sír bennünk, egy életen át.A beavatás olyan katartikus tapasztalat, amit a lélek csak a születésben és a halálban él meg igazán. De az ilyendrámai terápia megszüntet húsz-harminc év eljövendő boldogtalanságot. Aki ezen átesett, bizonyáracsodálkozva hallgatná, hogy mi még hatvanéves korunkban is attól szenvedünk, hogy „anyukánk nem volt jóhozzánk". „Hol van már az anyukád? - kérdené. - Es hol vagy te attól, aki valaha gyermek volt? Hát te azt nemtetted le az úton? Te lélekben még mindig bilire jársz?" Minden szerep levetését szenvedéssel éljük meg. Aszerepeknek meg kell halni. Az új szerep fölvétele pedig a születéshez hasonló. A küzdelmet nem lehetmegspórolni.Minden ilyen szerepváltás egy-egy kis halálélmény. S aki sokszor átment ezen, élete végén könnyebben halmeg. Testi jelmezét is jóval könnyebben tudja ledobni. Mi azonban görcsösen ragaszkodunk az életszerepükhöz- nehezen jön le. Ránk szorult az egónk.Az „azonosulás" (identifikáció) a lélektannak éppúgy alapszava, mint a Védának: ott adhjaszának hívják.A színészek „átélésnek" nevezik. Átélik szerepüket. Vagyis belevarázsolják magukat abba a tudatba, hogy„Én vagyok az!"121