70DoKOrI9

Szó sincs róla.Mondj egyetlen ideológiát, amely megvalósult!Nem is az a céljuk, hogy megvalósuljanak, hanem az, hogy az érzelmek által fölidézett botránytkimagyarázzák. Hogy intellektuálisan igazolják.Ennyit az érzelmi szeretetről.*De mi a helyzet a valódi szeretettel?Ez jóval a vallások és ideológiák felett áll.Az a kevés, amit bizonyosan tudok róla, az ennyi:A valódi szeretetnek nincs ellenségképe.Jézus azért maradt egyedül, mert nem keltett gyűlöletet. Még azok ellen sem, akik elítélték, megkínozták ésmegölték. Senki ellen sem.Azt mondta: szeresd az ellenségedet is.No mármost, érzelmileg szeretni az ellenséget lehetetlenség.Érzelmileg csakis gyűlölni lehet.Aki a „Szeresd ellenségedet!" jézusi tanácsát érzelmi alapon kísérelte meg követni, annak élete elhazudottélet lett. Lehet, hogy kívül nem ölt és harapott, de belül továbbra is vicsorgott, mert az érzelmi világ törvényétnem lehet megszegni. A szó valódi értelmében csak elenyészően kevés embernek sikerült valóbankereszténynek lenni: ők azok, akik ráébredtek, hogy ehhez az érzelmi világ fölé kell lépni.Ahhoz, hogy egységélményem kiterjedjen az ellenségeimre is, egy sokkal magasabb minőségű, nem érzelmialapokon álló szeretetre van szükségem. Ezt hívják „agapao"-nak.Itt már a lélek túllép nemcsak az érzéki és érzelmi világon, de elhagyja a „magánszív" határát is: egy mindentmagával sodró folyó élheti át ezt az élményt, amikor elhagyja szűk medrét, hirtelen kiszélesül, belerohan atengerbe, és végtelenné terül. „Jé, tenger lettem!"- gondolja, s hirtelen övé lesz nemcsak az a föld, ahonnan jött,hanem a határtalan víz, a végtelen horizont, a láthatatlan túlsó part is.Ez nem érzés, hanem létélmény.Egységtudat.Itt már nincs távolság, és idő sincs.(Tudom, ritka élményünk ez-ha megéltük egyáltalán.De hogy bennünk van, az bizonyos.Néha fölbukkan, s elmerül újra.És ilyenkor, amikor valóban szeretsz, rálátsz felülről az érzelmeidre, megnézed őket a magasból, mint erőkfájdalmas és gyönyörű színjátékát, de már nem akarsz újra a rabjukká lenni.S mégis az leszel!A szeretet szintjei között föl-le ingázunk.Nem úgy van, hogy az ember fejlődik s egyre magasabb színvonalon éli meg a szeretet élményét, hanem azegyik szint a másikban él Hol lent élünk, hol fönt: Jézus is sír, félelmében verejtékezik, boldog és boldogtalan,bort iszik s emlékszik talán Mária jóságos ölére is. Miközben tud „tenger" lenni, nem engedi közel magáhozanyja aggodalmas, érzelmi szeretetét. - Pedig mennyire kellett neki, amíg kicsi volt! Meghalt volna nélküle!' -De azt, aki veri és rugdossa, nem gyűlöli, mert nem érzelmileg viszonyul hozzá, hanem „tengerileg". Vagyis:istenien. A testvérét látja benne, akkor is, amikor veri.De hogy ez a le-föl ingázás milyen ismerős: volt már olyan élményed, hogy testileg nagyon kívántál valakit,miközben érzelmileg talán gyűlölted is?Sőt, hogy a gyűlölet váltotta ki a vágyadat?Ütötted- verted volna - és mégis kívántad?Vagy hogy épp attól kívántad meg, hogy vert, vagy hogy te verted ?Átéltél már ilyesmit?És volt olyan, hogy testileg nem kívántad, sőt, taszított is, de érzelmileg mégis szeretted?Öreg anyánk izzadt, beteg, savanyú szagú teste mennyire taszít — és ugyanakkor mennyire szeretjük mégis.Sose volt még olyan szülői pillantásod, amikor gyerekedet nem az érzelmeiddel, hanem „Istenszemeddel"nézted? És láttad szegénynek a gyarlóságait, korlátait, sorsának kikerülhetetlen akadályait? És ugyanakkor aztis, hogy meg fog birkózni velük, mert benne is „Isten szeme" lát, s ez erőt ad a küzdelmeihez.„Isten szemével" nézni azt jelenti, hogy aggodalom nélkül nézni.Látni a másikban nemcsak az esendőt - de a legyőzhetetlent is.29