70DoKOrI9

És mégis: két ember egymás között, ha nehezen is, de rendbe hozhatja azt, amit az emberiség sok ezer éveelrontott. Ha van erejük föllázadni a beteg múlt és az őrültjeién ellen - talán sikerül.Ez a két szerencsés ember tudni fogja: ilyen, hogy „szexuális élet" nincs.Csak ÉLET van.És azt is tudja, hogy az ÉLETBEN az érzékiség mellett még sok más, hatalmas gyönyörűség is van. Egyik amásikból következik, egymásba szövődik, sőt, egymásból táplálkozik: az érintésből indul - és a Mindenséggelvaló egységélménnyel zárul.Szerencsés embereknek azokat nevezem, akik fölfelé néznek, egymásban.Nemcsak szeretkezni, de szeretni is akarnak.A szeretkezés náluk - bármilyen furán hangzik - hasonló lesz az imádsághoz.Es az imádság hasonló lesz a szeretkezéshez.Csak a rezgésszámuk más.De a „Fogadj magadba!" és a „Légy az enyém!" mindenhol azonos.Az ilyen szerencsések tudják, hogy bármi történik velük, az a szeretet története. A testnek sincs máslehetősége, mint a léleknek vagy a legtisztább szellemnek: eggyé kell válnia azzal, akit szeret. Oda kell adniamagát és be kell fogadnia - együtt kell örülni a másikkal.A szerencsések tudják, hogy minden nyomor: a szeretet nyomora. És azt is tudják, hogy kétféle nyomor van.Az egyik, ha valakinek nincs senkije, nem ölel senkit és őt sem öleli senki - a másik, ha naponta sokszorszeretkezik, de minden örömélményét, üdvét és szeretetét csakis a nemi szerveivel képes megélni.És amikor ezeknek a szerencsés embereknek az útjuk végén boldogan fölvillan majd a fény-szeretet látomása,és ők többé nem riadnak vissza, hanem odaadják magunkat a Fénynek, és az Isten magához öleli őket,döbbenten mondják: „Jé! Ez a csodálatos élmény milyen ismerős!... De hisz én ezt megéltem már valahol!. .. Dehol?!... Es mikor?"És ekkor eszükbe jut az önfeledt szeretkezés emléke.99