70DoKOrI9

játszottam egymással."Azt már csak én teszem hozzá, hogy az egyik bizonyára kandúr volt, a másik nőstény.„Isten az embert saját hasonlatosságára teremtette, férfivá és nővé" - így a Biblia. Vagyis Isten mindkét nemetmagában rejti. Hasonlóan a bibliai Ádám is - mindaddig, míg a jelképes mese szerint álmában ki nem vették abordáját. Abban a pillanatban, amikor lényéből kivarázsolták a rejtett nőt, Ádám férfi lett.Előtte nem volt az.Az „Ádám" szó a héberben „embert" jelent. Csak a borda jelenet után nevezi őt a Biblia „férfinak" („ish") ésÉvát „asszonynak" („isháh").Az a téveszme, hogy Isten a férfit teremtette először, degenerált világot hozott létre. Évezredek óta élünkbenne. Meg is szoktuk már, és azt hisszük, hogy ez eredendően így volt, és így is kell lennie, örökké.Azért beszélek az eredetről, mert most egy több ezer éves, kővé vált rögeszmét kell összetörnünk.Szimbolikus ősünk mindkét nemet magában rejtette. Andro-gün volt. Az, hogy férfi vagy nő lesz, csaklehetőségként szunnyadt benne. Ezt az állapotot nem tudjuk elképzelni, csak homályosan sejtjük, ha kisbabátlátunk.Olyan, mint egy angyal - de benne rejlik mindkét macska. Nem akarlak metafizikai töprengésre késztetni, deahhoz, hogy önmagunkat és mindennapjainkat jobban megértsük, vissza kell nézni az időben, mert ezek ajelképes történetek a mai napig is könyörtelenül működnek. Már régen nem hiszünk a bibliai „mesének" - atudományos haladásban hiszünk, civilizációnk mégis erre az elavult patriarchális szemléletre épül. Belevésődötta lényünkbe, az életünkbe. És most, hogy az egész civilizációnk összeomlóban van, vissza kell nézni agyökerekhez. Az a szereposztás, hogy az „alacsony rendű" nőnek az az egyetlen sorsfeladata, hogy férjettaláljon, kielégítse, gyermeket szüljön és gondoskodjon róla, miközben az isteni férfi a „világ dolgaival"foglalkozik, alkot, hódít, fölfedez és „irányítja a fejlődést", azért lett mára tarthatatlan, mert a huszonegyedikszázad elején világosan kiderült, hogy a világ dolgai el vannak rontva.Eljátszottuk „Az ember tragédiáját", s mint Madách hőse, rájöttünk, hogy amit fejlődésnek véltünk, aszakadékhoz vezet.Az emberiség megijedt.A több ezer éves férfiuralom azt jelenti, hogy mindazért, ami történt és ami manapság is történik, mi, férfiakvagyunk a felelősek.A hatalom felelősséggel jár.Ezt a felelősséget megosztani nem lehet.A férfi-nő szerepnek és kettőjük kapcsolatának gyökeresen új értelmezésére van szükség.A világ bajban van. S mivel mi „forgatjuk a kereket", nekünk keli megváltoznunk.Az a tévhit, hogy az Isten férfi, azt jelenti, hogy a férfi önmaga óriási képét vetítette az égre. Úgy vélte, Istenéppolyan mindenható és mindentudó hím, mint ö, „a teremtés koronája". S mivel teremteni akart, mertellenállhatatlan vágyat érzett rá, de nem volt kivel, kitalált magának egy olyan alacsony rendű lényt, akinekszellemet nem adott (az csak a férfinak jár), csupán testet, mégpedig formás testet s némi butácska kis lelket. Eztaz „asszonyi állatot" elnevezte Nőnek. Ennek a lénynek főleg méhe volt és rendkívül kívánatos hüvelye. Eszeviszont olyan kevés, hogy igazán komoly dolgokba bevonni nem lehetett. Az asszonyi állatot az Istenhezhasonlatos férfi időnként megkívánta, ilyenkor verseket írt hozzá, s fölgerjedt állapotában még magasztalta is.De amikor gerjedelme kielégült, az „istennőből" újra állat lett. Néha még rosszabbul is bánt vele, mint azállataival. Mert a szeretkezésen és szülésen kívül másra nem tartotta alkalmasnak. Ma már, ahogy az egész világ,ez a hiedelem is recseg-ropog, de azért még mindig tartja magát, hiszen nagyon mély gyökerű.Erről szól az emberiség egész, írott formában tükrözött világtörténete. Megfeledkeztünk arról, hogy a Nőönmagunk fele (azaz felesége a mi csodálatos anya-nyelvünkön!) és nem azt parancsolta nekünk a bibliai Isten,hogy: vedd magadhoz és hatalmaskodj felette, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondta a férfinak, hogy te fogodmajd elhagyni az apádat és anyádat, s te fogsz majd ragaszkodni a feleségedhez, mert a kettőnek újra eggyékell válnia. Egy testté!...Bizony! A Bibliában nem a nő megy férjhez, hanem a férfi megy a nőhöz, hozzámegy „férjül"; a szüleitőlvaló elszakadás elsősorban a férfinak szóló parancs. A férfi megy hozzá, és a nő befogadja. Lelkét, testét - ésmagját is, ha akarja.Az ondósejtek rohannak a fenségesen nyugodt, királynői petesejthez. Nászúk után, vagyis magzati létünk128