70DoKOrI9

denkiben belül szól...Érdemes ezen elgondolkodni, mert messzire vezető gondolat...)A nők kénytelenek női energiáiknak jelentős részét elnyomni.Ha csak futó pillantást vetsz a görög mitológiára, vagy a történelem nagy, lázadó nőalakjaira, látod, miminden lehetne egy igazi nő.Elsősorban itt van Szophia, a Bölcsesség Istennője. A héber Hochma megfelelője, mint az isteni emanáció elsőmegnyilvánulása. A hagyomány szerint nem a férfi a bölcs, hanem a nő. Aztán itt van Pallas Athéné, Hesztia ésArtemisz - csupa szabad, bátor, okos, harcias nő, a „szűz istennők", akik önállók, nem függnek a férfiaktól.Egyedül járnak, sorsukat maguk intézik, férfiak nélkül. Nagy tetterővel rendelkeznek, intelligenciával, tudással.Olyan szabadságvágy él bennük, melytől egy mai férfi bizonyára megriadna. A szép, hosszú combú Artemisz avadászistennő, a mai sportoló, természetszerető és kemény nő őstípusa; a meg-hódíthatatlan Hesztia, aki atemplomi tüzet őrzi, az istenivel való tiszta, magányos kapcsolatot.Ezek a női minőségek bukkannak föl Jean d'Arc-ban, aki egymagában bátrabb és erősebb, mint kora egészférfitársadalma, vagy Avilai Szent Terézben, aki egyedül szállt szembe a világ egyik legiszonyúbb testületével,a spanyol inkvizícióval. Harcát nehezítette, hogy nemcsak nő volt, hanem ráadásul még zsidó származású is.Kettős keresztet hordozott, elképesztő munkabírással! Egymaga megreformálta a szigorú karmelita rendet, számosközösséget szervezett szerte Spanyolországban, miközben csodálatos műveket írt és a hitéletetforradalmian megújította... És milyen szép nő volt! És mennyit tudott a szerelemről!Mondjam tovább?... A görög Démétér és Persephoné, a tudattalannak, az álomnak, a földi termékenységnek ésa szellemvilággal való kapcsolatnak az úrnői! Az örök anyának és a földi-szellemi megújulásnak az istenei... Anagy médiumok! A megérzők! A szellemlátók! És istenlátók! És Afrodité, a szerelem és ihlet istennője! ÉsHéra, az otthonok asszonya, aki egyszerre gyengéd, s végtelenül erős is. Mondjam a Múzsákat? Mind nő!Mondjam a templomi papnőket? Akik a férfiakat lelkileg is férfivá tudták avatni, s fel tudták emelni őket aszellem világába? Mondjam a félelmetes amazonokat?. .. Mind-mind ott járnak a mai nők lelkében is, pajzzsal,lándzsával, karddal, vad és nemes lélekkel, magányosan, szabadon! Nem kell nekik férfi, mert függetlenek!A végtelenül gazdag női lélek archetípusai ők. Ott járnak a mai lányokban és asszonyokban, de nem merikmegélni őket, mert abban a pillanatban rájuk ragad a gúnybélyeg, hogy „nőietlenek". Hogy nem nők.Nőiesnek csak azt a megnyomorított lényt nevezzük, aki alázatosan szolgálja férjét. Akinek nincs máséletcélja, mint az anyaság - ha a gyereke felnő, akár meg is halhat, mert nincs miért élnie tovább.Ha valakinek az igazi természete el van nyomva - nyomorék.Nem egészséges ember.(Pedig mennyire szeretjük ezeket a letagadott istennőket! Igaz, férfibarátom'? Félünk tőlük, de szeretjük, sőt,mohón kívánjuk őket! Senkibe sem tudunk olyan reménytelenül szerelmesek lenni, mint a meghódíthatatlan,sportos Artemiszekbe, akiket sokszor „frigidnek" vagy „melegnek " tartanak, pedig csak szabadok és erősek. AHesztiák tisztaságától, a Pallas Athénék szellemi fölényétől megriadunk. Nem szeretjük, ha egy nő okosabbnálunk. Azt pedig, hogy bölcs is, hogy például az anyánkból és gyakran a feleségünkből is Szophia bölcsességeszól, ritkán fogadjuk el, mert a bölcsességet a mai kor nem is érti. Különben nem tartana itt a világ. Abölcsességre csak legyintünk, főleg ha nő mondja. Nem tartozik az emberi értékek közé. De a „szűz istennőkbe"gyakran beleszeretünk, mégpedig reménytelenül, mert nem tudjuk legyőzni őket.Nem lehet meghódítani Őket, mert erősebbek, mint mi.És ami a legfélelmetesebb: egyáltalán nem függnek tőlünk.„Melegek - mondjuk. - Nem is nők, hanem férfiak!"Pedig sem nem melegek, sem nem férfiak, még csak nem is férfiasak, egyszerűen csak szabadok.)A mai nőkben most kezd felszabadulni ez a sokféle, elnyomott archetípus. Az Artemisz-arcok, a PallasAthéné-arcok most kezdenek előtűnni az alázatos női maszkok mögülDe mint minden rabszolgalázadás, ez is rengeteg túlkapással és ellenségeskedéssel jár. Sok évezred történeteváltozik meg, s ez gyűlölettel, bosszúval, vagy tartós magánnyal is járhat. A lázadás sohasem a harmóniapillanata. (Ha már itt tartunk, „Harmónia" is női isten, és pontosan azt szimbolizálja, amikor a férfias és a nőiesteljes egyensúlyba kerül. Nem véletlenül női isten ez, mert a harmóniához együttrezgés kell, s egy férfi istenségezt nem tudja megteremteni.) Most még szabadságharc zajlik, nemcsak a társadalomban, hanem a női lélekben sa párkapcsolatokban is.141