70DoKOrI9

És a felébredés pillanatában, amikor az összes szerepet eljátszottuk, és a sötétséget legyőzve, fényesen éstisztán Hozzá visszatalálunk, akkor nem semmivé válunk, hanem Mindenné.A Kozmikus Elme mindent megőriz magában - senkit és semmit a teremtés tapasztalatából nem ejt ki.Az Isten országában nem halálos csönd lesz. Nem a semmi őrök némasága - hanem üdvözüli zene.És ott fogunk táncolni benne, mind.Te is, én is, az összes arcunk, maszkunk, jellemünk. A levetett életszerepeink. Eljátszottak őket, de nemcsak mimagunk, a Színészek, az Univerzális Teremtő érző és gondolkodó szellemei táncolunk majd ott, hanem ők is.Mindnyájan, akik voltunk, megmaradunk!A Teremtés történetének végeredménye nem a Semmi - hanem a Minden.A történet vége: a Boldog lelkek tánca.Ez szólal meg minden jelentős zenemű, dráma és igazi tanítás végén.Ezért „örömhír" az Evangélium: mert bármennyi halálon és szenvedésen megyünk is át - a végén táncolunk.Aki él - örökké él.Es ott, felragyogva és tisztán, maszk és jelmez nélkül az Igazi Arcunkat viseljük majd. Es azt látjukegymáson is. Rájövünk majd, hogy minden maszk mögött ezt láttuk, ha szerettük egymást! Ott értjük meg, hogysemmi nem volt hiába. Hogy a szenvedéseinknek értelmük volt. És hogy akit „Istennek" neveztünk, mi magunkis vagyunk. Hogy ez nem a megsemmisülés Semmije, hanem az örömnek, a megismerésnek a Mindene!A Minden, amiben az összes jelmezed, maszkod és sorsod benne van. Bármelyiket eljátszhatnád újra, csaknincs már kedved hozzá, mert végre boldog vagy.Minden Vagy, Mindent Tudsz, Boldog Vagy.Mindenki megmarad!De senki sem úgy, ahogy az élete jelmezbálján ismertük. Itt a valódi arcunk sugárzik. És senki sem vész el,akit egykor szerettünk. Mindenki, az összes „Ő AZ!" ott lesz a fináléban. Es átéljük azt az ámulatot, amit aboldogan hazatért vándormadarak: mind szeretjük egymást és a bennünk tükröződő Istent.Azt kérded, mi történt a többiekkel, aki letértek az útról? Azokkal, akik elvesztek vagy lemaradtak?Ok még vándorolnak tovább.Az út hosszú.De végleg; senki sem vész el, még; akkor sem, ha százszor lezuhan s újra meg újra elindul.Lehet, hogy Gluck mester mégsem hazudik?Lehet, hogy igaza van, és a nagy össztáncban valamennyien, akik valaha szerettük egymást, találkozunk?Így lesz.Sőt néha már most is így van. Azokban a ritka percekben, amikor valóban szeretsz - hallod a zenét. Ez a zene ateremtés pillanatától kezdve szól. Csak nem halljuk, mert önzésünk süketté tesz.Mivel búcsúzzak tőled?Farid ud-din Attar, a szeretet nagy tanítója, azt mondja olvasóinak:„Ne csak költői műként olvassátok könyvemet, hanem értelemmel is. Ezt csak úgy lehet, ha szomjúhoztokvalamire, ha elégedetlenek vagytok magatokkal s a világgal... Ha azt akarjátok, hogy lelketek tengere a gyógyítómozgás hullámzásába kerüljön, hátat kell fordítanotok régi életeteknek... Amíg nem ismeritek fel gőgötöket,önzésteket, hamis önimádatotokat, sohasem éritek el a halhatatlanság magasságait. Addig csak vándoroltok azúton, ahol a szégyenben a földre dobnak benneteket, és tisztelettel újra felemelnek."Így búcsúzik a szufi mester.(Én pedig azt mondom: ne búcsúzzunk.Úgyis találkozunk.Es még valamit kérek.Írd tovább ezt a könyvet - a tiéd is már.En is írom még. Mert nem lehet befejezni...Legyen ez a vándorlásunk naplója, pillanatnyi boldogságunknak, kétségbeesésünknek és hitünknek azútikönyve, 'nemcsak a magunk számára, de mindazoknak, akik velünk és utánunk jönnek. Hozzánk tartoznak őkis, akik nem látják még magukat. S mivel már sejtjük, hogy minél bátrabbak és minél inkább valódi önmagunkvagyunk, annál inkább összetartozunk;, arra is kérlek: ne engedjük el egymást többé!Akármilyen komor, örvénylő viharba kerülünk, ahol már nem látni senkit, egymást sem; akármilyenföldrengésen, tornádón, cunamin, hurrikánon repülünk át - tudjunk egymásról! Hogy jövünk s hogy együttvagyunk.)182