Itt - Magyar Talajtani Társaság

Balog – Farsang – Czinkota
mértük az adszorptívum Na + -koncentrációját, ami az egyensúlyi koncentrációt adta
meg. A mért eredményekbıl számoltuk az egységnyi talajtömegre jutó adszorbeált Na +
mennyiségét (q):
q = (V / m) * (c 0 -c e )
ahol V az oldattérfogat, m az adszorbens tömeg, c 0 a kezdeti és c e az egyensúlyi Na +
koncentráció (FILEP, FÜLEKY, 1999). Az adszorpciós izotermák felvételéhez az egyensúlyi
oldat Na + koncentrációját ábrázoltuk az egységnyi talajon megkötött Na + mennyiségének
függvényében Microcal Origin 6.0 adatelemzı és -megjelenítı szoftver segítségével.
Az így kapott pontokra módosított Langmuir izotermákat illesztettünk:
y= a * k * c e / (1 + k * c e ) – e
ahol y a felületi koncentráció, a a telítési felületi koncentráció, k a kötési erıre jellemzı
állandó, c e az egyensúlyi koncentráció, e a felületen eredetileg levı koncentráció
(FILEP, 1988). Ily módon számítottuk a vizsgált talajtípusok szintjeire vonatkozó adszorpciós
paramétereket. A Langmuir-egyenlet alkalmazásának elınye, hogy a maximálisan
adszorbeálható anyag mennyisége az izoterma egyenletébıl meghatározható
(SZEGVÁRI et al., 2003). Az egyenesek illesztése után a meredekségekbıl, a tengelymetszetekbıl,
és az izoterma extrapolációjából számított paramétereket a 3. ábrán tüntettük
fel.
Vizsgálati eredmények
A vizsgált területet elemzés szempontjából 3 részre tagoltuk. A csatorna felsı szakasza
melletti 3 talajfurat réti csernozjom. A középsı szakasz melletti 2 furat inkább a kilúgozott
csernozjom talajok bélyegeit viseli. Mivel a vizsgált terület mintapontjai közel
helyezkednek el egymáshoz (300 m-en belül) klimatikus különbség nem igazolná ezen
talajok más irányú kifejlıdését, emellett a jellemzı csapadékmennyiség sem indokolná
a kilúgzást. Ez a folyamat a csatornából oldalirányba és lefelé szivárgó víztöbblet hatásának
tulajdonítható. Az alsó szakasz mintapontja a hőtıtó mellett található, réti
szolonyec talajtípusba tartozik. Megállapítható, hogy Cserkeszılın a magas sótartalmú
(> 500 mg/l) (DARAB, FERENCZ, 1969) és Na %-ú (>95 %) (28/2004 KvVM rendelet)
szikkadó használt hévíz megnöveli a csatorna közelében mind a talajvíztükör szintjét
(pl: 110 cm -> 83 cm), mind pedig a talajvíz só-koncentrációját (2431 mg/l -> 3032
mg/l) és a többi kicserélhetı kationhoz viszonyított Na + -arányát (54,53 % -> 95,08 %),
ami fıleg a középsı szakaszon szembetőnı (2. táblázat). A talajvíz eredeti Ca-Mg-
HCO 3 -os jellege (MAROSI, SOMOGYI, 1990) a nagy Na + -tartalmú szivárgó víz hatására
a legtöbb vízminta esetében a Ca-Na-HCO 3 -os kémiai típusba sorolódik át, a csatorna
középsı szakaszán a meder közelében pedig teljes egészében a szikkadó használt hévíz
Na-Mg-HCO 3 -os karakterisztikáját veszi fel. Ebben a kiemelt pontban a Na + -hatás
mellett a szikadásból származó Mg 2+ -ok hatása is elıtérbe kerül.
A csatorna körüli különbözı genetikai típusú talajok mindegyikében megfigyelhetı
sófelhalmozódás a szelvények különbözı szintjeiben (2. ábra). A felsı szakaszon
gyenge sófelhalmozódás tapasztalható az A-szintben, a középsı szakaszon szintén
gyenge sófelhalmozódás a talajvíztükör feletti talajrégióban, az alsó szakaszon pedig
közepes a C-szintben.
108