Itt - Magyar Talajtani Társaság

Kovács – Heil – Petı – Barczi
2. ábra A feltárt talajszelvény
152
Ennek vastagsága 8 cm, mint az a jól fejlett erdıtalajok esetében
gyakori. Intenzív a felszínén a biológiai tevékenység, a
mineralizáció valamint a humifikáció. Ezen humuszos szint
alatt tipikus kilúgozási szintet (A 3 -szint) látunk 8-30 cm
között. Jellemzıen világossárga, szárazon fakósárga színő,
gyengén humuszos, laza, porosan szemcsés szerkezető vályog.
Szénsavas meszet nem tartalmaz, gyengén savanyú
kémhatású, a kilúgozásnak megfelelıen itt a legalacsonyabb
a pH a szelvényen belül. Majd ezt követi 30-80 cm között
egy jól fejlett B-szint. Jellemzıen diós-hasábos szerkezető, a
szerkezeti elemek felületén jól fejlett vörösesbarna színő
agyaghártyák vannak. Ezek az agyaghártyák aztán az agyagbemosódás
eredményeként nem csak a B 1 - és B 2 -szintekben
találhatók, hanem átnyúlnak az alatta található, eltérı tulajdonságú,
eltemetett, humuszos feltalajú paleotalaj A-
szintjébe (IIA). A B-szint közepesen tömıdött. A belsı porózusságnak
köszönhetıen gyenge vas-mangán szeplısödés
is megfigyelhetı ebben a szintben, ami idıszaki többletvizet
mutat. A gyökerek még intenzíven feltárják ezt a szintet is.
A B-szint alatt rendszerint a világos színő, sárgás lösz alapkızetet
találhatjuk. Ebben a szelvényben azonban hiányzik a
lösz alapkızet, a C-szint, mivel az teljes egészében talajosodott.
Az agyagelmozdulás nem ér véget a B-szint alján, hanem
folytatódik az eltemetett humuszos talajban is. Ezért a
80-100 cm közötti átmenetet B 2 /IIA-szintként, mint összetett szintjelzés lehet leírni.
Ebben az átmenetben találjuk az agyagfelhalmozódásból származó vöröses bevonatokat
a szerkezeti elemek felületén, amelyek egy közepesen, helyenként erısen tömıdött,
morzsásan szemcsés szerkezető, vályog fizikai féleségő eltemetett humuszos szintbe
mosódtak be a gyökérjáratokon keresztül. Megjelennek a mészerek, amelyek jól mutatják
a másodlagos mészkiválást a korábbi lágyszárú gyökerek helyén.
100 cm alatt már az eltemetett, II. jelő paleotalaj a meghatározó. Színe barnásfekete
színő, közepesen, helyenként erısen tömıdött. A 100-140 cm közötti talajszint egyenletesen
humuszos, sötét színő, kagylós töréső, az agyagbemosódás jól látható. A törések
mentén – a szint mérhetı szénsavas mésztartalma ellenére is – a recens talaj agyagelmozdulása
folytatódhatott az eltemetett paleotalajban is. A 140-190 cm között színe
szintén egyenletesen sötét, gyengén morzsás, gyengén tömıdött talajszint, A másodlagos
mészkiválások apró erekben, lepedék formájában jelennek meg. A szénsavas mésztartalom
is nagyobb, mint a felette lévı szintben. Bár a mészdinamika csernozjom talajképzıdésre
utalhatna, állatjáratoknak, bioturbációnak, a mezıségi talajképzıdésre
jellemzı humuszdinamikának nincsenek morfológiai nyomai. A szintben kevesebb az
agyagbemosódás, ami szintén a durvább pórusokon, repedéseken keresztül hatolhatott
be. A 190-226 cm közötti szint tömıdött, szerkezet nélküli, színében kevert, de még
mindig a sötét színek (szervesanyag) dominanciájával. A szénsavas mésztartalom az
elızı szinthez hasonló, de kevesebb konkrécióval találkozunk. A textúrában a szintek
között jelentıs különbség nincs (vályog-agyagos vályog), de a morfológia alapján a
három szint mégis jól elkülöníthetı. A talajgenetikai folyamatok azonban nem egyértelmően
definiálhatók. Mindhárom szint egyenletesen humuszos, vagyis a
1