Itt - Magyar Talajtani Társaság

Sándor – Kátai – Nagy – Tállai – Sipos – Zsuposné Oláh
lakosra jutó kukoricatermelésben a világranglistán is elıkelı helyen áll. Szántóföldi
növények közül a kukorica a legnagyobb területet foglalja el, hazánkban több mint 1,2
millió hektáron termelték 2008-ban (NAGY, 2009). A kukorica termesztése során elengedhetetlen
a növényvédelem, mely a kórokozók és a kártevık elleni védekezés mellett
a gyomszabályozás meghatározója. A vegyszeres gyomszabályozás során a peszticidek
kapcsolatba kerülnek a talajjal (KÁDÁR, 2001). A talajra kiszórt növényvédıszerek
azonnal, míg a növényekre permetezett peszticidek - idıjárástól függıen - csak rövidebb
vagy hosszabb idı elteltével gyakorolnak hatást a talajra és a talajban élı szervezetekre
(LENGYEL, 2002).
A kémiai növényvédı szerekre alapozott növényvédelem a mezıgazdaságban széleskörő.
Hazánkban 292 különbözı peszticidet használtak 1976-ban. Az 1990-es években
a forgalomban lévı szerek száma már megközelítette a 900-at, s a peszticideknek
45%-a volt herbicid. Az engedélyezett növényvédı szerek száma 2008-ban 765-ra
csökkent, ebbıl a gyomirtó szerek 41%, a rovarirtó szerek 21%, és a gombaölı szerek
37% részarányt tettek ki.
A herbicidhasználat a növénytermesztés elválaszthatatlan részét képezi, ezért e szerek
alkalmazásakor a gyommentesítés mellett számolni kell a talajéletre, az ún. „nem
célzott” szervezetekre kifejtett „másodlagos hatásokkal” is (KECSKÉS, 1976). A herbicidek
talajba kerülése után az arra érzékeny szervezetek elpusztulnak és könnyen bontható
maradványaikat a túlélık hasznosítják (CERVELLI et al., 1978). Egyes organizmusok
képesek közvetlenül hasznosítani a herbicideket növekedésükhöz. Ezen kívül azon
szervezetek is mennyiségi növekedést mutatnak, amelyek a herbicid degradálók anyagcseretermékeit
és a már lebontott szermaradványokat is fogyasztják. Talajbiológiai
szempontból nem kívánatos a használata sem a tartósan serkentı, sem pedig a gátlást
kiváltó növényvédı szereknek, ugyanis mindkét csoport befolyást gyakorol a
mikrobiális életközösségre és megváltoztatja a fennálló biológiai egyensúlyt. Olyan
herbicidet célszerő használni, amelynek a gyomirtáson kívül minimális másodlagos
hatása van a talaj mikroba közösségekre.
A talaj mikroorganizmusainak a mennyiségében és arányaiban bekövetkezett változások
mögött a faji biodiverzitás megváltozása áll. Így az érzékenyebb fajok egyedszáma
minimálisra csökken, egyes fajok el is tőnhetnek, míg az adott herbiciddel
szemben rezisztens fajok felszaporodnak (KAPUR et al.,1981). Az alkalmazott szerek
számos mellékhatásával is számolnunk kell, amelyek a talaj termékenységének csökkenését
a termések leromlását eredményezik (VESTER, 1982). MÜLLER (1991) szerint a
herbicideket a talajéletre gyakorolt hatása alapján négy csoportba sorolhatjuk: 1. serkentı
hatásúak; 2. semleges hatásúak (nem, vagy alig gyakorol észrevehetı hatást); 3.
gátló hatásúak; 4. a hatás nem egyértelmő.
Napjainkban a mezıgazdasági kemikáliák szelektivitása kifejezettebb és alkalmazási
koncentrációjuk kisebb lehet a korábbiakhoz viszonyítva (INUI et al., 2001). BIRÓ et
al. (2005) a kukorica rizoszférájában a tápanyag felvételben szerepet játszó mikroorganizmusok
vizsgálatainak fontosságát hangsúlyozták. ait A talaj mikrobiális biomassza
mennyiségi alakulásának követését gyakran használt, a változásokat kiválóan jelzı
módszernek írta le SZILI-KOVÁCS et al. (2006, 2008). TAYLOR-LOVELL et al. (2002)
kimutatták, hogy az izoxaflutol bomlását a talajban élı mikroorganizmusok meggyorsították.
ANGERER et al. (2004) modellkísérletekben vizsgálta az új generációs herbicid
készítmények mezıgazdaságban alkalmazott és azt meghaladó dózisainak hatását a
talajban élı mikroorganizmusokra. Bizonyítást nyert a kitenyészthetı mikrobacsopor-
238