Itt - Magyar Talajtani Társaság

Nagy – Makó
koncentrációnál (CMC) vagy annak közelében. A tenzidoldatok CMC-je és az adszorbensek
fajlagos felülete széles határok között változik (ATKIN et al., 2003).
A talajok negatív töltéső felülete a kationos tenzidekkel, a pozitív töltéső pedig az
anionos tenzidekkel lép elektrosztatikus kölcsönhatásba, és így azok irányítottan kötıdnek
meg. A szilikátfelületeken a kationaktív tenzidek, a többnyire pozitív töltéső
fém-oxid-hidroxidokon az anionos tenzidek kötıdnek meg. A nemionos tenzidek
amfipatikus tulajdonsága a talajfelületek nedvesedését bármely folyadékkal elısegítik
(SZÁNTÓ, 1986).
A kationos tenzid a rétegszilikátok belsı (ioncsere) és külsı (ioncsere és molekuláris
adszorpció) felületén, a rétegszilikátok duzzadását elıidézve adszorbeálódik
(SCHLADOT et al., 1994). Az anionos tenzid a rétegszilikát külsı felületén kötıdik
meg, de a rétegközi térben a Ca-ionokat a tenzid Na-ionja lecserélheti, melynek hatására
a rétegszilikátok bázislaptávolsága kismértékben csökken. A nemionos tenzid az
agyaglamellák külsı felületén adszorbeálódik, ami miatt duzzadás-zsugorodás nem
történik (PATZKÓ, 1996).
A különbözı szemcsefrakciókból álló talajoszlopokban a vízemelkedés magasságát
a talajpórusok méreteloszlása, míg a vízemelés sebességét ugyancsak a pórusméret,
valamint a részecskemérettel összefüggı anyagi tulajdonságok határozzák meg. A vízemelés
magassága a részecskeátmérıvel fordítottan, a vízemelés sebessége pedig a
részecskátmérı vagy a pórusméret függvényében - maximum görbe szerint -, változik
(ATTERBERG et al., 1908).
A nedvesítı folyadék a bele állított talajoszlopban felfelé, azaz a kisebb szabadenergiájú
irányban potenciál gradiens mentén, a nehézségi erı ellenében mozog. Amikor
a talajoszlopban a kapilláris emelkedés elérte a végsı magasságot, a nedvesítı
folyadékra ható kapilláris és gravitációs erık egyensúlya alakul ki (VAN DAM, 1967).
A folyadék és a talajoszlop, mint makroszkopikus szilárd anyagfelület érintkezése,
kontakt, azaz érintkezéses nedvesedés. A nedvesedés mértékét a szilárd felület és a
cseppfelület által bezárt szög, az ún. kontaktszög (peremszög) jellemzi. A peremszöget
három határfelületi feszültség határozza meg: a szilárd test felületi feszültsége (S/G
felületi feszültség), a folyadék felületi feszültsége (L/G felületi feszültség), valamint a
szilárd test és a folyadék (S/L) határfelületi feszültség (SZÁNTÓ, 1986).
Minél kisebb az illeszkedési szög, tehát minél nagyobb az adhéziós feszültség, annál
nagyobb a folyadékoszlopok egyensúlyi magassága. A kapillárisokban, a nedvesítı
folyadék emelkedésének magassága a felületi feszültség mellett az adhéziós feszültségtıl,
a fajlagos tömegtıl és a kapilláris átmérıtıl függ (AMYX et al., 1960).
A szemcseméret-eloszlás befolyásolja a talaj fajlagos felületét, ezáltal annak megkötı
és szorpciós képességét (KOVÁCS et al., 2007). A tenzidadszorpció hatására a
talajszemcsék eltérı módokon tapadnak össze, nagyobb pórusok és kapillárisok keletkeznek
a talajban. Különösen akkor szembetőnı ez a talajhatás, ha a talaj duzzadó
rétegrácsú agyagásványt is tartalmaz. A tenzidek „hidrofóbizáló” hatására a pórusátrendezıdés
az üledékszerkezet megváltozásával jár (ERLEI, 1997). A hidrofobizáló
tenzidhatás a kapilláris vízemelés sebességében és magasságában is különbségeket
eredményezhet. A tenzides felületmódosítás a módszerébıl adódóan nehezen reprodukálható
eredményeket származtathat.
Vizsgálatainkban heterogén összetételő talajmintaanyagon tanulmányoztuk az anionos-,
kationos-, és nemionos tenzidek talajfelület- és/vagy szerkezet-módosító hatását a
kapilláris vízemelést megfigyelve.
392