Itt - Magyar Talajtani Társaság

Kocsis – Makó – Farsang
Bevezetés
Hazánkban ma is a Ferenc József rendelkezése alapján meghozott 1875. évi VII. törvény
által szabályozott, fıként közgazdasági megfontolásokat szem elıtt tartó, az úgynevezett
tiszta jövedelmi fokozatokon nyugvó, mintateres Aranykoronás földértékelés van érvényben.
Az Aranykoronás-értékelés talajtani és növénytermesztési ismeretek, illetve a
hazánkra kiterjedı talajtérképezésbıl származó adatok hiányában már eredendıen sem
tudta figyelembe venni a korszerő talajbonitációs elveket. Napjainkban a hazai közvélekedés
körében mindjobban felmerül a komplex környezetközpontú és földügyi kihívások
következtében a korszerő földminısítés iránti igény (TÓTH, 2009). A világ döntı részén a
mezıgazdasági területek környezetközpontú talajminısítéséhez pontszámokon alapuló
parametrikus eljárásokat dolgoztak ki, amelyekkel a talajok termékenységét vagy közvetlen
úton, a termıhelyi adottságok alapján, vagy közvetett úton, a termesztett haszonnövényeken
keresztül lehet megállapítani (GÉCZY, 1968; NAGY, 1981).
Magyarországon környezetközpontú talajparametrikus földminısítı rendszer az
1970-es években Fórizsné – Máté – Stefanovits által kidolgozott természettudományos
és talajtani ismereteken nyugvó 100 pontos termıhely-értékelés. A „100 pontos” földminısítésnek
az alapját képezte a nagyméretarányú [1:10.000] genetikus talajtérképezés,
amely az 1980-as évek végére az ország területének kb. 60 %-ára elkészült (MÉM,
1982; MAGYAR KÖZLÖNY, 1986). Az átmenetileg, részlegesen bevezetett „100 pontos”
rendszernél a mezıgazdasági termıhelyekhez tartozó termékenységi szinteket a természeti
viszonyok alapján állapították meg (FÓRIZSNÉ et al., 1971). A 100 pontos talajminısítést
a rendszerváltozáskor az Aranykoronás alapon lejzajlott földkárpótlás következtében
visszavonták.
2001-ben elkezdıdött a Pannon Egyetem, Georgikon Kar és több szakmai intézmény
összefogása révén a talajtulajdonságokon nyugvó, környezetközpontú D-e-Meter
termıhely minısítés kidolgozása (GAÁL et al., 2003; TÓTH et al., 2003). A D-e-Meter
rendszer statisztikus elven, évjárat-hatásonként, termıhely és fıbb mezıgazdasági
kultúrnövények szerint minısíti a földterületeket. A rendszer statisztikus talajértékelése
az AIIR adatbázison (Agrokémiai Információs és Irányítási Rendszer) alapszik, amely
4 millió hektár szántó mőveléső terület 80.000 parcellájáról származó talajtani, trágyázási,
tápanyagvizsgálati és terméshozam öt éves (1985-1989) adatsorait tartalmazza
(DEBRECZENINÉ et al., 2003).
A rendelkezésre álló parcella szintő terméshozam, illetve kisléptékő talajtérképek és
a hozzájuk tartozó tematikus kartogramok által hordozott részletes talajtani információk
teszik lehetıvé azt, hogy kis talajtaxomómiai egységekre pontos és precíz földminısítési
mutatószámok kerüljenek megállapításra (TÓTH, 2009). A digitális térképezési
módszerek fejlıdésével, s ez által a térbeli részletesség növekedésével lehetıvé válik a
földek minısítésének további pontosítása (TÓTH, MÁTÉ, 2006). A talajok termékenységét,
azaz a talajok relatív produkciós potenciálját mezıgazdasági haszonnövények
hosszú távú termesztési feltételei határozzák meg, amelyeket döntıen az adott területen
kialakult klimatikus viszonyok befolyásolnak (GYURICZA, BIRKÁS, 2000).
A talajok vízháztartásának megváltozása a vízigényes mezıgazdasági kultúrák (kukorica,
napraforgó, cukorrépa, burgonya) termesztési feltételeit fokozottan korlátozhatja. A
növények vízellátottsága szorosan összefügg a csapadék mennyiségével, illetve a párolgási
körülményekkel, amelyeket együttesen különbözı szárazsági vagy aszály indexekkel
fejezhetünk ki (SZÁSZ, 1991). Mivel Magyarországon a talajok vízellátottsága a
26