Itt - Magyar Talajtani Társaság

Borcsik – Farsang – Barta – Kitka
talaj szervesanyag forgalmát mezıgazdaságilag mővelt területen számos tényezı befolyásolja.
Az intenzív talajmővelésnek és nem megfelelı agrotechnikának köszönhetıen
egyre nagyobb szerepet játszik ebben a talajok termırétegének egyre jelentısebb pusztulása
(FARSANG et al., 2005). A felszíni lefolyással lehordott talaj, valamint
szervesanyag- és tápanyagtartalmának egy része a szedimentációs területeken halmozódik
fel (SISÁK, MÁTÉ, 1993; ISRINGHAUSEN, 1997; DUTTMANN, 1999; FARSANG,
BARTA, 2004; FARSANG et al. 2006). Más része onnan közvetlenül, vagy a vízhálózat
közvetítésével felszíni vizeinkbe jut. Becslések szerint hazánk lejtıs területeirıl víz
által lehordott humuszos feltalaj évi átlagban mintegy 80-110 millió m 3 , az ez által
bekövetkezett szervesanyag- és tápanyagveszteség pedig mintegy 1,5 millió tonna
szervesanyag, 0,2 millió tonna N, 0,1 millió tonna P 2 O 5 és 0,22 millió tonna K 2 O
(VÁRALLYAY et al., 2005).
A mintaterület a Szekszárdi dombság kistáj területén, Szálka község határában, attól
ÉK-re helyezkedik el. A térség az ország legmelegebb területei közé tartozik, ugyanis
kontinentális klímája szubmediterrán hatás alatt áll. Az évi középhımérséklete meghaladja
a 10,5°C-ot. A napsütéses órák száma eléri az évi 2025 órát, az éves csapadék
mennyisége 600 mm fölött van.
A talajképzı kızetet a kistájra jellemezı löszös üledékek, illetve harmadkori és idısebb
üledékek alkotják. A vízgyőjtın található talajok fizikai típusa az agrotopográfiai
térkép szerint vályog, szerves anyag készletük 50-100 t/ha értékig terjed (MAROSI,
SOMOGYI, 1990). A vízgyőjtıterületen csernozjom barna erdıtalajok és Ramann-féle
barna erdıtalajok a jellemzıek.
A területhasználat szerint a legnagyobb felületet a szántó mővelési mód foglalja el,
ezt követi a gyep és erdı, szılı hasznosítási mód. A szántóként hasznosított terület
intenzív, lejtıre merıleges mezıgazdasági mővelésnek van kitéve.
A munkánk során az alábbi célokat tőztük ki:
- A terület eróziótérképeinek az elkészítése.
- Az egyes mintavételi pontokban található talajok szervesanyag-tartalmának, humuszos
talajréteg vastagságának a meghatározásából és a kohéziós értékekbıl
szoftveres adatbázis, térképállományok képzése.
- A kapott adatokból és a területhasználatból adódóan a vízgyőjtı erózióval leginkább
veszélyeztetett részeinek meghatározása.
- A talaj és a humuszalkotó szervesanyagok erózió általi mozgásának
monitoringozása, változásának nyomon követése, összefüggések feltárása.
Vizsgálati anyag és módszer
A talajtani felvételezésekkor munkatérképként a Szálka település melletti kisvízgyőjtı
1:10 000 topográfiai térképét használtuk. A mővelési ágak szerinti területhasználatot
2009-ben térképeztük, ill. ez alapján a területhasználati térképet magunk szerkesztettük
meg. A térkép elemzése és a terepbejárások, domborzati viszonyok alapján mintavételi
ponthálózatot terveztünk.
Elkészítettük a terület digitális domborzatmodelljét az ArcGIS szoftver segítségével.
2009 márciusában 54 ponton mintáztuk meg a szálkai vízgyőjtıt (1. ábra). A talajfelvételezéseket
Eijkelkamp-féle fúróberendezéssel és Pürkhauer-féle szúróbottal végeztük.
Mintavételre került sor a felszínrıl, valamint a mővelt rétegbıl szervesanyag és
humuszminıség vizsgálatokhoz. Az eróziómodellezés bemeneti paramétereként szük
128