Itt - Magyar Talajtani Társaság

Simon – Marosfalvi – Szeder – Gál
sebb fajszámot sikerült mintáznunk (4 faj, valamint 2 faj). A mintavételek során egy
olyan fajt találtunk (Aporrectodea rosea), mely mind a négy mintaterületen elıfordult,
s egy olyan fajt (Octolasion lacteum), mely három mintavételi területen is megtalálható
(Józsefmajor, Szárítópuszta és Agrárerdı). Az Aporrectodea rosea-ra jellemzı, hogy a
leggyakrabban elıforduló fajként szerepelt mind a józsefmajori, mind pedig a szárítópusztai
mintavételi területeken. Az Octolasion lacteum-ról elmondható, hogy az Agrárerdı
területén szinte kizárólag csak ez a faj fordult elı (ezen kívül egy példány
Aporrectodea rosea-t mintáztuk 2008 tavaszán a rozsdabarna erdıtalajon).
Eredmények értékelése, megvitatása, következtetések
A józsefmajori és a szárítópusztai gyepes vegetációjú területek magas egyedszáma
alapján megállapíthatjuk, hogy a gyepes növényborítottság, valamint a bolygatatlan
terület kedvezı irányba befolyásolja a földigiliszták egyedszám változását. A
józsefmajori (szedimentációs) gyepes terület az eróziós katéna legalsó pontjaként szerves
anyagban igen gazdag. Az irodalmi adatok (BRADY, WEIL, 1999; SZABÓ, 2008;
EDWARDS, 1994; COLEMAN et al., 2004) és saját méréseink alapján megállapíthatjuk,
hogy a földigiliszták elınyben részesítik a magas szerves anyag tartalmú területeket.
Az intenzív mővelés alá vont területek alacsonyabb egyed- és fajszáma alapján
megállapíthatjuk, hogy a szántóföldi mővelés, a talaj évenkénti bolygatása negatív
irányba befolyásolja a földigiliszta aktivitást és a fajösszetételt. Az eróziómentes területen
mindezek mellett az eketalpréteg kialakulása komoly szerkezeti leromlást és talajtömörödést
okozott, amely eredményeként alacsonyabb egyed- és fajszámot kaptunk a
várttal ellentétben. Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az ökológiai gazdálkodás
alá vont terület (Babati Biokertészet) magasabb egyedszáma az intenzív mővelés
alá vont területek azonos évszakban vett mintáival összehasonlítva a vegyszermentes
gazdálkodással hozható összefüggésbe. Az Agrárerdı alacsony földigiliszta
egyedszámainak valószínősíthetı oka a savanyú talajtípus, valamint a magas homok
tartalom (68-70%).
A 2008 tavaszi józsefmajori kissé erodált és nagyon erodált területekrıl vett minták
közel azonos egyedszámának eltérı biomassza tömege az eredmények alapján arra enged
következtetni, hogy a biomassza tömeg nem minden esetben követi az egyedszám változásait,
s ebben nagy szerepe van a juvenilis és a felnıtt egyedek testtömeg arányának.
A mintavételi területekrıl elmondható továbbá, hogy az eltérı talajtípusok, valamint
a különbözı domborzati viszonyok (lejtıszög) hatással vannak a földigiliszták
aktivitására. Megállapítható továbbá, hogy az évszakok periodicitása, valamint az adott
évszak idıjárási viszonyai is nagyban befolyásolják a földigiliszták aktivitását. A kutatások
eredményei ez esetben is megegyeztek az irodalmi adatokkal (PACS et al., 1990).
A fajösszetétel alapján megállapíthatjuk, hogy a gyepes vegetációjú területek adták
a legmagasabb fajszámot. Az ökológiai gazdálkodásba vont terület magasabb fajszámot
mutatott, mint az intenzíven mővelt területek. A legkevesebb fajszámot az Agrárerdı
mintavételi helyszínei adták. A fent említett megállapítások a növényborítottsággal
(gyep, szántóföldi kultúra, erdı), a szántóföldi mővelés gazdálkodási irányával
(ökológiai, intenzív), valamint a terület bolygatásával, vagy bolygatatlanságával hozhatók
összefüggésbe. Fajösszetétel szempontjából megállapíthatjuk továbbá, hogy a leggyakrabban
elıforduló faj, az Aporrectodea rosea különbözı mintavételi területeken
tapasztalható gyakori elıfordulását és magas egyedszámát az irodalmi adatokban is
említett „közönséges” elıfordulásának köszönheti (CSUZDI, ZICSI, 2003).
258