Itt - Magyar Talajtani Társaság

Takács
tőrıképesség. A növényeket hajtásból kirekesztı, felhalmozó és indikátor-csoportba
sorolhatjuk aszerint, hogy a toxikus elem felvétele milyen arányban áll a talajban található
szennyezı elemek koncentrációjával (BAKER, 1981).
A gazdanövények szelekciója szempontjából elıny, hogy az AM gombák a leggyakoribb
talajgombák közé tartoznak és nem gazdaspecifikusak. Körülbelül 150 AMF faj
ismert, amelyek a moháktól kezdıdıen, a páfrányokon és kétszikőeken keresztül az
egyszikőekig, megközelítıleg 200 ezer növényfajjal élnek együtt. A növények szelekciójánál
a növények mikorrhiza függésében (MD), a növény-gomba párosítások kompatibilitásában,
fogékonyságában megmutatkozó különbségek, az AMF infekció esetleges
elmaradása, továbbá a nem mikotróf növények alkalmazhatatlansága okoz nehézségeket.
A gazdanövény mikorrhizafüggése (MD) genetikailag meghatározott (AZCON,
OCAMPO, 1981), de az AMF kolonizáció mértékét a környezeti tényezık is jelentısen
befolyásolják. Az Asteraceae, Brassicaceae, Cariophyllaceae, Cyperaceae,
Cunouniaceae, Fabaceae, Flacourtiaceae, Lamiaceae, Poaceae, Violaceae és
Euphorbiaceae növénycsaládok körülbelül 400 faja képes a toxikus elemek
hiperakkumulációjára (BROOKS, 1998). A legtöbb esetben ezek a NF felhalmozásra
képes és fitoextrakción alapuló technológiákban eredményesen alkalmazható növényfajok
természetes körülmények között nem vagy csupán kis mértékben,
arbuszkulumképzés nélkül fertızıdnek AM gombákkal. Ezek a növények olyan túlélési
mechanizmussal rendelkezhetnek, hogy a fémtoleranciát elısegítı AM gombák jelenlétére
nem mindig van szükségük (LEYVAL et al., 1997). Az utóbbi években ugyanakkor
egyre több közlemény számol be arról, hogy a nem mikotróf növények extrém
körülmények között fertızıdnek és mőködıképes szimbiózist alakítanak ki AM gombákkal
(FÜZY et al., 2008; VOGEL-MIKUS et al., 2005).
Infektív és effektív AM gombák szelekciója
Az AMF hatékony bioremediációs és restaurációs alkalmazása érdekében a mikorrhiza
kutatások az AMF nehézfém szennyezéshez való adaptációjának és toleranciájának
megismerésére, a diverzitás és infektivitás vizsgálatára koncentrálnak. A talajok
nehézfémterhelése általában gátolja az AM gombák infekcióját, kolonizációját, mőködıképességet
és a sporulációt (LEYVAL et al., 1997). Irodalmi források bizonyítják
annak a lehetıségét, hogy hosszabb távú fémszennyezéshez az AM gombák adaptálódhatnak
és a szennyezés szelekciós tényezıként hat, ami fémtoleráns AMF törzsek kiválogatódásához
vezethet (LEYVAL et al., 1997). Az adatok értékelésénél fontos szempont
a vizsgált ökoszisztéma állapota, a szennyezés idıtartama, a tényleges, a növények
és gombák számára hozzáférhetı (biológiailag felvehetı) terhelés mértéke.
Az irányított mikorrhizáció során a gombák szelekcióját az alkalmazandó technológia
és a gazdanövény mikotróf jellege határozza meg. A fitoextrakció és a rizofiltráció
során a biomassza produkciót és fémfelvételt segítı AMF törzsek szelekciója a cél
(TAKÁCS et al., 2008). A fitostabilizicióban az elsıdleges elvárás a hatékony AMF
oltással szemben a növény fémfelvételének csökkentése (SIMON et al., 2006), ami a
növényi produkcióra gyakorolt hatáson keresztül is megvalósulhat.
Az AMF fitoremediációban történı alkalmazásának feltétele, hogy a gomba tolerálja
a fémszennyezést, képes legyen az infekcióra és hatékony, mőködıképes szimbiózist
alakítson ki a gazdanövénnyel. A fitoremediációs célból elıállított törzsek szelekciója
esetén a fémtolerancia mellett a törzsek effektivítására jellemzı egyéb feltételeknek is
teljesülnie kell (ALTEN et al., 2002).
264