Itt - Magyar Talajtani Társaság

Fekete – Varga – L. Halász – Krakomperger – Kotroczó – Tóth
aminek az lehetett az oka, hogy az arilszulfatáz jobban korrelál a talajnedvességgel,
mint a szacharáz. A gyökéravar kezelések (NGY, NI) talajai – a transzspiráció kiesése
miatt - jóval nedvesebbek éves átlagban, mint a többi kezelés, ami valamelyest növelhette
az arilszulfatáz aktivitását ezeknél a kezeléseknél.
A mérsékelt övi lombhullató erdık fáinak gyökerein gyakran találhatunk
ektomikorrhiza gombákat, melyek jelentıs enzimaktivitást mutatnak, megnövelve a környezı
talajrészek enzimaktivitását is (BARTLETT, LEWIS, 1973). A növény pusztulásával a
gyökerein élı mikorrhiza gombák is beszüntetik tevékenységüket, ami az általuk generált
enzimaktivitások gyors csökkenését okozza (COURTY et. al., 2006). A gyökérmaradványok,
gyökérváladékok és a lebomlásukkor képzıdı szerves szubsztrátok is fontos tápanyagforrást
jelentenek a mikrobák számára, növelve ezzel számukat és aktivitásukat, így
hatással vannak a talajenzimek aktivitására is (PREGITZER et al., 2000). Az élı gyökerek
gyökérváladékukkal folyamatosan dúsítják a talajt. Az alacsony molekula tömegő szénvegyületek
diffúzióval történı talajoldatba áramlását meggyorsítják a mikroba közösségek is,
mivel folyamatosan felhasználják ezeket az anyagokat anyagcsere folyamataikhoz, csökkentve
ezzel a talajoldatban lévı mennyiséget. A NR és NI kezeléseknél éppen ezek az
anyagok hiányoznak (mivel ezek a kezelések nem tartalmaznak élı gyökereket). Részben
ez magyarázhatja (a korábban leírtak mellett), hogy a DA, DF, és K kezelések NGY-nál (és
a NI-nál) magasabb enzimaktivitási értékeit.
A DA kezelés az arilszulfatáznál, és a szacharáznál egyaránt csak a harmadik helyen
áll az enzimaktivitások tekintetében, ha a 3 vizsgálati év átlagát nézzük. A
szacharáznál a K volt az elsı, míg az arilszulfatáznál a DF, de a szacharáznál is megfigyelhetı,
hogy a DF a három év alatt évenként egy-egy helyet lépett elıre a kezelések
között, így a 2006-ban, már a kontrollt is megelızve a legnagyobb aktivitást mutató
kezelés volt. A foszfatáznál és a β-glükozidáznál hasonló eredményeket kaptunk
(KRAKOMPERGER et al., 2008). Ennek okát részben abban kereshetjük, hogy a természetellenesen
magas lombavar mennyiség miatt vastag avarréteg képzıdött a talaj felszínén
csökkentve valamelyest a mikrobiális aktivitást. Ennek hatása nemcsak a vizsgált
enzimek aktivitásában, de kisebb mértékben a helyszínen mért talajlégzés értékeiben
(KOTROCZÓ et al., 2008), és a leásott lombavar bomlásának vizsgálatakor is megmutatkozott
(FEKETE et al., 2008). Az enzimaktivitások DA-nél mérhetı kisebb értékeire,
a dupla mennyiségő avarból a talajba kerülı és közben mineralizálódó tápanyagok
koncentrációjának növekedése is magyarázatot adhat. A szervetlen tápanyagok felhalmozódása,
ugyanis katabolit repressziót idézhet elı számos enzimnél (DICK, 1994;
GREGORICH et al., 1994).
A gomba- és baktériumszám a DA kezelés talajainál volt a legmagasabb (TÓTH et
al., 2007), így kizárhatjuk, hogy az alacsony mikrobaszám okozta az aktivitáscsökkenést.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a DA, K, és DF kezelések enzimaktivitásai
között statisztikailag kimutatható különbséget (p