Itt - Magyar Talajtani Társaság

Fuchs – Gál – Michéli
Széles körben felismerték, hogy a talajok szervesanyag tartalmát növelnünk kell
annak érdekében, hogy meg tudjuk ırizni a talajt mint természeti erıforrást, és egyben
elısegítsük a szénmegkötést. A talajok szénmegkötését számos tényezı befolyásolja,
többek között azok fizikai félesége.
A talaj fizikai félesége hatással van a talaj fizikai jellemzıinek kialakulására, befolyásolja
a póruseloszlást és a pórusrendszer folytonosságát, ezáltal a hasznosítható
vízkészlet mennyiségét, a gázáramlást és a talajban élı mikroorganizmusok aktivitását
(HASSINK et al., 1993), valamint azt is, hogy a szervesanyag mennyire marad védett az
ásványosodással szemben (KAY, VAN DEN BYGAART, 2002).
A hazaihoz hasonló éghajlati viszonyok között a talaj szervesanyag tartalma növekszik
az agyag tartalom növekedésével (BOT, BENITES, 2005). Az agyagos szövető talajok
nagyobb szervesanyag tartalmát több tényezı okozhatja: táguló rácsú agyagok
esetében a síkok közötti szervesanyag adszorpció; ion csere, van der Waals erık és H-
kötés az agyag felszínén; vagy fém-szerves komplexek kötıdése az agyaghoz. Ezek a
folyamatok mind növelik a szervesanyag stabilitását (FRANZLUEBBERS et al., 1996), és
így felhalmozódásának lehetıségét a talajokban.
A legtöbb nemzeti, és a jelentısebb nemzetközi talajosztályozási rendszerek (Soil
Taxonomy, World Reference Base for Soil Resources) az osztályozás legmagasabb
szintjén különítik el a nagy agyagtartalmú talajokat. A legtöbbször „Vertisol”-nak nevezett
talajok mindegyik földrészen megtalálhatók, és Magyarország egyes tájain is
nagy területeket borítanak (DOBOS, KOBZA, 2007).
A Vertisolok nagy agyagtartalmú, duzzadó-zsugorodó, 2:1 típusú agyagásványösszetétellel
jellemezhetı talajok. Váltakozó száraz-nedves idıszakokkal rendelkezı
klímán a Vertisolok felszínén az intenzív duzzadási-zsugorodási folyamatok hatására
egy elaprózódott, aprószemcsés „mulcs-szerő” réteg képzıdik, amely bepereg a száraz
periódusok alatt nyíló mély, széles repedésekbe. Az „önkeverésnek” vagy
„pedoturbációnak” is nevezett folyamat eredménye a feltalaj és az altalaj anyagának
keveredése (WILDING, TESSIER, 1988). A közelmúltban elvégzett morfológiai és radiokarbonos
vizsgálatok alapján (KOVDA et al., 2001, 2005) ez a homogenizációs folyamat
nem olyan jelentıs mint a korai irodalmakban feltételezték, de a felszíni talajanyag
felhalmozódása a repedések alján, ezáltal a szervesanyagban gazdag szint mélyülése
fontos jellemzıje a Vertisoloknak.
A talajban mélyebben elhelyezkedı szervesanyag az általánosan elfogadott nézet
szerint stabil, relatív inert humusz, amit kevésbé befolyásol a területhasználatban, ill. a
talajmővelésben bekövetkezı változás (SOMBROEK et al., 1993). Habár a szerves széntartalom
általában alacsony a mélyebb talajszintekben, ezeknek a szinteknek hatalmas
a térfogata, ezáltal nagy mennyiségő megkötött szenet tartalmazhatnak.
Ásványi talajokban a szerves széntartalom mélységgel általában csökken. A csökkenés
nem lineáris, és gyakran írják le exponenciális függvénnyel (HILINSKI, 2001).
Európai és nemzetközi adatbázisok elemzése alapján az altalaj jelentıs mennyiségő
szerves szenet tárol: a talajok 30-100 cm-es rétege becslések szerint ugyanannyi szerves
szenet tartalmaz, mint a feltalaj (BATJES, 1996; JOBBAGY, JACKSON, 2000).
Anyag és módszer
A Talaj Információs és Monitoring Rendszer (TIM) egy nemzeti talajvédelmi program,
melynek célja, hogy felmérje és nyomonkövesse a talaj minıségében bekövetkezı
352