Itt - Magyar Talajtani Társaság

Talajkészleteink és a kor új kihívásai
A talajdegradációs folyamatok ugyanis nem szükségszerő és kivédhetetlen következményei
az ésszerő és megfelelı földhasználatnak. Az esetek túlnyomó részében
megelızhetıek, kivédhetıek, vagy legalább bizonyos tőrési határig mérsékelhetıek.
Ehhez azonban a talaj „megújuló képességének” feltételeit biztosító, tudományosan
sokoldalúan megalapozott beavatkozások szükségesek. Ezek kidolgozásához pedig egy
olyan korszerő és naprakész talajtani adatbázis, amely megfelelı információt nyújt
a talajok jelenlegi környezeti állapotáról, annak változásáról (monitoring), valamint a
talajok környezeti érzékenységérıl/sérülékenységérıl (VÁRALLYAY, 2002b). Magyarországon
egy ilyen korszerő, nemzetközi színvonalú adatbázis rendelkezésre áll,
„csak” annak folyamatos naprakészségét, valamint információinak széleskörő és sokoldalú
felhasználását kell biztosítani
Szélsıséges vízháztartási helyzetek
Magyarország természeti adottságai között (is) nagy biztonsággal elırejelezhetı, hogy
az életminıség javítását célzó társadalmi fejlıdésnek, a multifunkcionális mezıgazdaság-
és vidékfejlesztésnek és a környezetvédelemnek egyaránt a víz lesz egyik meghatározó
tényezıje, a vízfelhasználás hatékonyságának növelése, benne a talaj nedvességforgalom-szabályozása
pedig megkülönböztetett jelentıségő kulcsfeladata
(SOMLYÓDY, 2002; VÁRALLYAY, 2003, 2010b).
Vízkészleteink korlátozottak. A lehulló csapadék a jövıben sem lesz több (sıt a
prognosztizált globális felmelegedés következtében esetleg kevesebb) mint jelenleg, s
nem fog csökkenni annak tér- és idıbeni változékonysága sem (HARNOS, CSETE, 2008;
LÁNG et al., 2007). Pedig Magyarországon elsısorban éppen ennek van megkülönböztetett
jelentısége.
A bizonytalan csapadékviszonyok mellett (miatt) nem lehet számítani a 85–90%-
ban szomszédos országokból érkezı felszíni vizeink mennyiségének növekedésére
sem, különösen nem a kritikus „kisvízi” idıszakokban (SOMLYÓDY, 2002).
Felszín alatti vízkészleteink ugyancsak nem termelhetık ki korlátlanul súlyos környezeti
következmények nélkül, mint erre az utóbbi években a már-már katasztrofális
következményekkel járó és „sivatagosodási tüneteket” okozó Duna–Tisza közi talajvízszint-süllyedés
hívta fel a figyelmet (PÁLFAI, 2005). Nem is beszélve arról, hogy a
hidro(geo)lógiailag zárt Kárpát-medence alföldjei alatt – azok negatív vízmérlege
(Cs