Itt - Magyar Talajtani Társaság

A fahamu talajra gyakorolt hatásának vizsgálata tenyészedény-kísérletben
A hamut többféle formában lehet kijuttatni. A nyers hamu nehezen kezelhetı, erısen
lúgos kémhatású, makroelem-tartalma könnyen kioldódik. A hamugranulátum pHja
alacsonyabb, 9 körüli. A részecskék nagyobb méretőek, ezért könnyebben kezelhetı.
Az elemek kioldódása a részecskék méretébıl következıen lassabb. A stabilizált hamu
részecskéinek mérete a nyers hamunál nagyobb, pH-értéke 10,5 körüli, kezelése könynyő,
viszont – mivel karbonátosodásra hajlamos – a tápelemek oldhatósága lassú. A
préselt, peletált fahamu szintén jól kezelhetı méretébıl következıen, viszont az elemek
oldódása korlátozott (CSIHA et al., 2007).
A fahamu hatásainak vizsgálatára tenyészedény-kísérletet állítottunk be. Ennek keretében
vizsgáljuk a talajban és a termesztett növényekben bekövetkezı változásokat.
Elemezzük a fahamu összetételét, alkotórészeinek mobilizálhatóságát, tápanyagszolgáltató
képességét.
Vizsgálati anyag és módszer
A tenyészedény-kísérlethez felhasznált hamu a Szombathelyi Távhıszolgáltató Kft. 7
MW hıteljesítményő biomassza-tüzeléső kazánjából származik. A hamu begyőjtésére
2009 februárjában került sor. A kísérlet indításáig a hamut zárt mőanyag zsákokban
tároltuk. Mivel a hamu lúgosító hatása közismert, ezért a vizsgálathoz savanyú talajt
választottunk, melyet a Vas megyei Pecöl község melletti mezıgazdasági terület szántott
rétegébıl vettünk.
A kezelések 0, 1, 5, 10, 20 t fahamu/ha talajterhelést jelentettek. A kísérletet angol
perje és fehérmustár tesztnövényekkel 10 kezeléssel (2 növény × 5 hamuterhelés),
4 ismétlésben állítottuk be 40 Mitscherlich féle edényben. A két tesztnövény
közül az angol perjével a trágyahatást, a fehér mustárral pedig a hamu
csírázásgátló, esetleges toxikus hatását vizsgáltuk. A talajt az elıkészületek során
alaposan összekevertük, 0,5 cm-es lyukbıségő szitán átrostáltuk, majd pedig a fahamut
– az elızetesen kiszámított mennyiségben – hozzáadagoltuk, és alaposan
összekevertük. A megtöltött tenyészedényeket véletlen blokk elrendezésben üvegházban
helyeztük el.
A tesztnövények elvetésére 2009 májusában került sor. A fehér mustár esetén az
elızetesen elsimított talaj felszínére vetısablon segítségével helyeztük el a 40 db magot.
Az angol perjénél 1000 csíraképes mag/dm 2 mennyiségben szórtuk egyenletesen a
talaj felszínére a magokat. Magtakarásra 0,5 cm vastag rétegben mosott folyami homokot
használtunk. Vetés után a tenyészedényeket a csírázásig fóliával takartuk a kiszáradás
megakadályozása céljából. Kelés után az öntözést desztillált vízzel történt a növények
igényeinek megfelelıen.
Az üvegházi hajó hımérsékletét és páratartalmát a kísérlet során folyamatosan mértük.
A növények vetése utáni napokban feljegyeztük a kikelt összes fehér mustár tesztnövény
edényenkénti számát. A betakarításra júliusban került sor. Ekkor fehér mustár
esetén edényenként megállapítottuk a tıszámot, valamint véletlenszerően kiválasztott 5
növény alapján meghatároztuk a növénymagasságot. Angol perje esetén a növényproduktum
átlagmagasságát mértük meg. Miután a növényeket az edény felsı széléhez
igazítva levágtuk, a zöldtömeget azonnal edényenként lemértük.
A kísérlet lebontásakor a talajokat átrostáltuk, a benne található nagyobb gyökereket
eltávolítottuk. A tenyészedények talajából reprezentatív átlagmintát vettünk. A
fahamu, a talajok és az angol perje minták laboratóriumi vizsgálatára a Vas Megyei
205