Itt - Magyar Talajtani Társaság

Nagy – Nyéki – Szabó – Soltész – Tamás
Az éghajlat a kertészeti kultúrákat jelentısen befolyásoló tényezı, amely nemcsak
feltételrendszere és erıforrása a termesztésnek, hanem éven belüli és évek közötti változékonysága
révén kockázati tényezıje is annak (VARGA-HASZONITS, VARGA, 2004).
A Kárpát-medence kontinentális éghajlati viszonyai között a kedvezıtlen környezeti
feltételek közül elsısorban az alacsony vagy magas hımérséklet, valamint a víz hiánya
vagy bısége emelendı ki (VEISZ, SELLYEI, 2004). A csapadék szélsıséges mennyisége
és eloszlása növekvı tendenciát mutat Magyarországon, melynek negatív hatása megmutatkozik
a szántóföldi növények terméseredményeiben (NAGY, 1995). Az átlagos
550 mm évi csapadékmennyiség ugyanis többnyire szeszélyes idıbeni és területi megoszlásban
hull le (BASSA et al., 1989), gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig.
Ezért adódik azután rendszerint zavar a növények vízellátásában, s van, vagy
lenne szükség a hiányzó víz utánpótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására –
esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen (PETRASOVITS, 1982; SZALAI,
1989; VÁRALLYAY, 1987; ALFÖLDI et al., 1994).
A hiperspektrális technológiát széles körben használják nemcsak a szántóföldi, hanem
a kertészeti kultúrák elemzésében is. A távérzékelési spektrális adatgyőjtés a kertészeti
állományok idısoros elemzésének és a különbözı minıségi és mennyiségi növényi
paraméterekrıl további információk kinyerésének hatékony módját teremti meg.
Anyag és módszer
A vizsgálatokat a DE-AMTC-MTK Tangazdasága és Tájkutató Intézetének Pallagi
Kertészeti Kísérleti Telep és Tanüzemében, mikroöntözı rendszerrel ellátott, intenzív
termesztéső alma gyümölcsösében végeztük. Kutatásunk során talajtömörödöttségét,
pF értékét, kémhatást, elektromos vezetıképességet, aktuális nedvességtartalmat, minimum
és maximum vízkapacitás értéket, röntgeneszcenciás spektrometriás technológiával
Ca, K és Fe tartalmat mértünk, ugyanis ezek segítségével megfelelı mennyiségő
információt kaphatunk az adott terület talaj fizikai paramétereirıl, vízgazdálkodási
tulajdonságairól. A térinformatikai elemzéseket a Surfer 9 programmal végeztük.
A terepfelszín miatt különös figyelmet kellett fordítani a különbözı fekvéső helyekre,
hogy a talajváltozatok mindegyike vizsgálatra kerüljön. A mintavételi pontokat
annak helyét GPS segítségével jelöltük meg. A mintavételi eljárások kiválasztása során
a fı szempont volt, hogy a legtöbb információt győjtsük össze a legkevesebb számú
mintavétel révén. A mintavételi pontok kijelölését szisztematikus mintavételi eljárás,
az összes sor száma, és az egyes sorokban található fák száma, alapján végztük. A talajminta-vételezés
a pontminták alapján történt Eijkelkamp kézi talajfúró segítségével a
felszíni, és felszín alatti 40, 70 cm mélységébıl. Bolygatott mintát a talaj felszínébıl,
40 cm, és 70 cm mélységébıl, bolygatatlan mintákat a talajfelszínbıl vételeztünk.
Minden mintavételi pontból 100 g mennyiségő talajmintát használtunk fel az
Arany-féle kötöttség méréshez. A vizsgált mintákat elıször 103 – 105 0 C hımérsékleten
súlyállandóságig szárítottuk, majd homogenizáltuk. A mintákhoz hozzáadott ioncserélt
víz mennyisége adta az Arany-féle kötöttségi számot (K A ). A mikroaggregátumeloszlás
vizsgálata során a szitálási eljárás 2 mm, 1 mm, 630 µm, 500 µm, 315 µm, 200
µm, és 100 µm lyukátmérıjő szitasoron keresztül történt. A mikroaggregátumok tömegét
fél gramm pontossággal mértük vissza, és számítottuk az összes talajtömeghez
képest az Atterberg-féle frakciók százalékos eloszlását.
A talaj mátrixpotenciálját analóg tenziométerekkel mértük; az eszköz porózus kerámia
fejbıl, kapilláris csıbıl, vákuum manométerbıl és egy szelepes kiegyenlítı tar-
60