Itt - Magyar Talajtani Társaság

Makó – Tóth – Hernádi – Farkas – Marth
A hazai talajfizikai gyakorlatban elterjedt pontbecslı módszer (RAJKAI, 1988) az
elızı módszernél ugyan lényegesen nagyobb hatékonysággal (~ 20 %) számítja a talajok
víztartó képességét, ám ez a módszer sem tekinthetı megfelelınek. Az MTA TAKI
adatbázisán kifejlesztett becslési eljárás pontatlansága az adatbázis talajainak eredetével
magyarázható. Ezek a talajok nagyobbrészt az Alföld területérıl származnak és
nem reprezentálják kellıképpen az ország egészének talajviszonyait.
A becslés hatékonyságának nagyfokú javulását tapasztaltuk abban az esetben, amikor
az ország területének egészét reprezentáló adatbázison alakítunk ki pedotranszfer
függvényeket. Az így készített „hazai Wösten-típusú” függvényekkel becsülve a pF
görbéket leíró van Genuchten paramétereket, majd ezek alapján számítva a pF görbe
pontokat ~ 50 %-os becslési hatékonyságot érhetünk el.
Csoport-pedotranszfer függvények képzésével további pontosság-növekedést érhetünk
el. A kiválasztott talajcsoportra számított „Wösten-típusú” függvények becslési
hatékonysága megközelítette a 70 %-ot. Az eredményekbıl arra a következtetésre juthatunk,
hogy a víztartó képesség becslések pontosságának növelése a nagy országos
szintő adatbázisok adatainak csoportosításával, illetve az egyes csoportokra különkülön
kidolgozott becslı módszerekkel lehetséges. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a
csoportképzéshez célszerő olyan kategória-típusú talajtulajdonságokat kiválasztani,
melyek a pedotranszfer függvények becslı talajparaméterei közt nem szerepelnek
(mert esetleg nehezen számszerősíthetık), de a talajok víztartó képességét jelentıs
mértékben befolyásolhatják. Ilyen tulajdonság a talaj morfológiai szerkezete is. A szerkezetre
vonatkozóan a talajfizikai adatbázisok általában kevés információval szolgálnak.
A MARTHA adatbázis sem tartalmaz közvetlen információt az egyes talajszintek
szerkezeti állapotáról. Közvetett módon azonban – a statisztikai vizsgálatok eredményei
ezt mutatják – kellı megbízhatósággal kategorizálhatjuk a talajokat szerkezetességük
mértéke és az aggregátumok alakja szerint a talaj altípus, a talajszint szelvényen
belüli elhelyezkedése és a humusztartalom ismerete alapján.
Köszönetnyilvánítás
Munkánk az OTKA 62436 és T048302. számú kutatási pályázatok támogatásával készült.
Irodalomjegyzék
AHUJA, L. R., NANEY, J. W., WILLIAMS, R. D. (1985). Estimating soil water characteristics from
simpler properties or limited data. Soil Sci. Soc. Am. J., 49, 1100-1105.
COSBY, B.J., HORNBERGER, G.M., CLAPP, R.B., GINN, T.R. (1984). A statistical exploration of
the relationships of soil moisture relationships of soil moisture characteristics to the physical
properties of soils. Water Resour. Res., 20, 682-690.
BATJES, N. H. (1996). Development of a world data set of soil water retention properties using
pedotransfer rules. Geoderma, 71, 31-52.
BOUMA, J. (1989). Using Soil Survey data for qualitative land evaluation. Adv Soil Sci., 9, 177-213.
BØRGESEN, C. D., SCHAAP, M. G. (2005). Point and parameter pedotransfer functions for water
retention predictions for Danish soils. Geoderma, 127, 154-167.
BUZÁS, I. (szerk.) (1993). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv Part 1-2. INDA, Budapest.
NEMES, A., SCHAAP, M.G., LEIJ, F.J., WÖSTEN, J.H.M. (2001). Description of the unsaturated
soil hydraulic database UNSODA version 2.0. J. Hydrol., 251, 151–162.
NEMES, A. (2002). Unsaturated Soil Hydraulic Database of Hungary: HUNSODA. Agrokémia
és Talajtan, 51, 17-26.
56