Itt - Magyar Talajtani Társaság

Uri – Simon
MSZ-08-1783-20:1984, Pb - MSZ-08-1783-14:1984, Zn - MSZ-08-1783-9:1983. A
roncsolatok és extraktumok elemanalízisét induktív csatolású plazma optikai emissziós
spektrometria (ICP-OES) technika alkalmazásával végeztük el.
A tenyészedényes kísérletek eredményeinek statisztikai elemzését SPSS 12.0.1
programmal, varianciaanalízist alkalmazva, a Tukey-féle b-teszt alapján végeztük el. A
korreláció-számításhoz a Microsoft Excel programot használtuk.
Vizsgálati eredmények és értékelésük
2001-ben, a kísérletsorozat kezdetén az iszapkezelést követıen a talaj „felvehetı”
nehézfém-tartalma az alábbiak szerint alakult: Cd:0,47-0,62; Cr:0,29-1,42; Cu:6,95-
19,6; Ni:1,85-2,44; Pb:3,79-7,67; Zn:27,7-102 mg/kg sz.a.. 2003-ban, a kísérletsorozat
végén a Lakanen-Erviö talajkivonatban mért elemtartalom a következı volt: Cd:
0,18-0,51; Cr: 0,34-0,64; Cu: 8,34-39,9; Ni: 1,66-2,27; Pb: 0,82-8,54; Zn: 14,3-144
mg/kg sz.a.. 2001-ben a rozs gyökerének toxikuselem-tartalmát vizsgálva a kadmiumnál
0,32-0,49; a krómnál 1,11-4,84; a réznél 20,0-47,2, a nikkelnél 4,46-5,76; az
ólomnál 1,38-4,41 és a cinknél 303-620 mg/kg sz.a. közötti értékeket mértünk, míg a
hajtás esetében 0,11-0,22 Cd; 0,26-1,05 Cr; 11,2-15,9 Cu; 0,15-0,52 Ni; 0,30-1,57 Pb
és 53,6-123 mg/kg sz.a. Zn volt kimutatható. 2003-ban a takarmányborsó jelzınövény
gyökere 0,67-1,63 kadmiumot, 4,95-8,04 krómot, 27,3-69,4 rezet, 5,58-6,60
nikkelt, 3,92-7,40 ólmot és 101-220 mg/kg sz.a. cinket tartalmazott, míg a hajtásban
a Cr 0,33-0,43; a Cu 4,17-8,14; a Ni 0,61-0,74 és a Zn 40,9-109 mg/kg sz.a. közötti
értékeket mutatott, a Cd és az Pb pedig kimutatási határ alatt volt. A kontroll és a
különbözı módon elıkezelt szennyvíziszapokkal kezelt talaj NH 4 -acetát+EDTAoldható
elemtartalmát, valamint a jelzınövényekbe épült nehézfémek konkrét menynyiségét
korábbi publikációinkban ismertettük (URI et al., 2005; URI, SIMON, 2006;
URI, SIMON, 2008).
A 1. táblázatban a kísérletsorozat kezdetén, 2001-ben a rozs jelzınövény esetén
vizsgált változók korrelációs koefficienseit mutatjuk be.
A növényi nehézfém-tartalomnak a kontroll és a különbözı dózisokban kijuttatott
szennyvíziszapokkal kezelt talaj „felvehetı” elemtartalmával való korrelációját vizsgálva
megállapítható, hogy a nyíregyházi szennyvíziszap komposzt kezelés esetén a
Cd, a Cu és a Pb koncentrációknál szoros, pozitív korreláció volt a termesztıközeg
„felvehetı” elemtartalma és a rozs gyökerének nehézfém-tartalma között. A Cr esetén
ugyanakkor hasonlóan erıs, de negatív irányú kapcsolat volt kimutatható (1. táblázat).
A talaj „felvehetı” elemtartalmát és a tesztnövény hajtásának toxikus elemtartalmát a
40 napos stádiumban vizsgálva a Cd és a Cr esetén pozitív, a Ni esetén pedig negatív,
igen szoros összefüggés volt megfigyelhetı. A kísérlet befejezésekor (65 naposan) vizsgálva
a két változót, csupán a Cu esetén találtunk pozitív, erıs korrelációt (1. táblázat).
A debreceni anaerob rothasztott szennyvíziszappal kezelt talaj „felvehetı” elemtartalma
és a rozs gyökerének toxikuselem-tartalma közötti összefüggést összehasonlítva
megállapítható, hogy a Lakanen-Erviö talajkivonat Cu-koncentrációja és a jelzınövény
gyökerének Cu-felvétele állt a legszorosabb kapcsolatban, de a Cd esetén is számottevı
pozitív korrelációt tapasztaltunk. Erıs negatív kapcsolatot találtunk a debreceni iszappal
kezelt talaj „felvehetı” Cr-tartalma és a gyökerek Cr-tartalma között (1. táblázat).
A tesztnövény 40 napos hajtásait tanulmányozva megállapítottuk, hogy a Cd, Cr,
Cu és Zn esetén igen szoros a kapcsolat a vizsgált változók között, míg a Pb esetén a
két változó függetlennek bizonyult egymástól. Megvizsgáltuk a termesztıközeg „fel-
434