Itt - Magyar Talajtani Társaság

Várallyay
egy- vagy többhavi csapadékmennyiség, mégpedig egészen rapszodikus területi eloszlásban,
foltosan, sávosan, mozaik-szerően. Természetes, hogy ilyen intenzitású csapadéknak
(vagy egy hirtelen elolvadó hó olvadékvizének) csak kis hányada képes a talajba
szivárogni, nagy része viszont elfolyik a felszínen, s okoz belvizeket, árvizeket,
vagy a lejtıs felszínekrıl lezúdulva talajeróziós veszteségeket, sárlavinákat, földcsuszamlásokat;
a völgytalpi felhalmozódási területeken pedig feliszapolódási károkat,
infrastruktúrát, településeket és létesítményeket vagy ültetvényeket és mezıgazdasági
kultúrákat elfedı iszapborítást, csatorna-feltöltıdést, belvíz-elöntéseket. A csapadékos
periódust követı száraz idıszakban azután természetesen hiányzik ez a vízmennyiség,
s a talajba beszivárgó és ott hasznosan tározódó csekély készlet csak rövid csapadékmentes
idıszakra képes a növény zavartalan vízellátását biztosítani, megjelenik a szárazság,
súlyosabb esetben az aszály, gyakran szintén súlyos károkat okozva. Így adódik
aztán gyakran (a lehullott csapadék összmennyisége által indokoltnál lényegesen
többször és nagyobb mértékben) zavar a növények vízellátásában, s van vagy lenne
szükség a hiányzó víz pótlására, ill. a káros víztöbblet eltávolítására. Mégpedig gyakran
ugyanabban az évben, ugyanazon a területen.
Ilyen körülmények között megkülönböztetett jelentısége van annak, hogy a talaj az
ország legnagyobb potenciális természetes víztározója. 0–100 cm-es rétegének pórusterébe
elvileg a lehulló átlagos csapadékmennyiség közel kétharmada egyszerre
beleférne, mint ezt a talaj vízgazdálkodásának korszerő jellemzésére kidolgozott helyszíni
felvételezési–vizsgálati–térképezési–adatértékelési–monitoring rendszerünk adatbázisa
alapján megállapítottuk (VÁRALLYAY, 2005a, 2008). Hogy e kedvezı adottság
ellenére az ország (elsısorban az Alföld) talajaira mégis az elıbbiekben bemutatott
szélsıségesség, illetve az arra való hajlam a jellemzı annak az az oka, hogy talajaink
43%-a különbözı okok miatt kedvezıtlen, 26%-a közepes, s „csak” 31%-a jó vízgazdálkodású
(VÁRALLYAY, 1985; VÁRALLYAY et al., 1980b) (4. ábra).
Nagy homoktart. (10,5%)
Nagy agyagtart. (11%)
Szikesedés (10%)
Jó
Kedvezıtlen
Láposodás (3%)
Sekély termırét. (8,5 %)
Közepes
Könnyő textúra (11%)
Agyagfelhalm. (12%)
Mérsékelt szik. (3%)
300
Jó (31%)
4. ábra Jó, közepes és kedvezıtlen vízgazdálkodású talajok területi megoszlása
Magyarországon (az okok feltüntetésével)
Az 5. ábrán a hazai talajok legfontosabb fizikai–vízgazdálkodási tulajdonságaira (fizikai
talajféleség; vízbefogadó és víztartó képesség, teljes és szabadföldi vízkapacitás, holtvíztartalom,
hasznosítható vízkészlet; víznyelı képesség; hidraulikus vezetıképesség) vonatkozó
kategória rendszer térképét mutatjuk be (VÁRALLYAY et al., 1980b).