Itt - Magyar Talajtani Társaság

Henzsel
A növényeken a magnézium-hiány tünetei az idısebb leveleken kezdıdnek. Elsısorban
a kétszikő növényeknél a levél közepén, az erek között terjeszkedı, kivilágosodott
foltok keletkeznek, melyek közepükrıl kiindulva nekrotikussá válnak. Végül csak
a levélerek mentén húzódó szövetrészek maradnak zöldek. A gabonaféléknél a levél
alapja felıl kiindulva kis sötétzöld foltok jelennek meg, melyek határozottan elkülönülnek
a levél többi kivilágosodott részétıl. Ezek a foltok hosszanti irányban helyezkednek
el a levélen, mint egy gyöngysor (MENGEL, 1976).
A magnézium a talajban a szilikátok alkotórészeként található. Az agyagásványok
mállása során szabadul fel, majd megkötıdhet a talajkolloidok felületén, vagy a talajoldatba
kerül, ahonnan a növények fel tudják venni. A talaj magnézium tartalma összefüggésben
van a talaj agyagásvány tartalmával. A nagyobb agyagásvány tartalmú talajokban
nagyobb a magnézium tartalom. Magnézium hiányra elsısorban a kis agyagtartalmú,
savanyú homoktalajokon lehet számítani (STEFANOVITS, 1975).
LOCH (2003) szerint a növények számára hozzáférhetı magnéziumtartalom a szerves
és szervetlen kolloid-tartalommal nı, a talaj savanyodásával csökken. KISS (1983)
megállapította, hogy a H + ion antagonista hatásával magyarázható, hogy a talajsavanyúság
gátolja a magnézium felvételét.
DEBRECZENINÉ és SÁRDI (1999) szerint nem megfelelı magnézium ellátást okozhat
a magnéziummal antagonista ionok (H + , K + , NH 4 + , Ca 2+ , Mn 2+ ) aránytalanága is. Kedvezı,
ha a talajokban az ionarány Ca/Mg=6 vagy a K/Mg=0,5.
KÁDÁR (1992) nagyobb adagú kálium trágyázás esetén már alacsony magnézium
ellátottságot talált búza növénynél a nagyhörcsöki meszes vályog csernozjom talajú
mőtrágyás tartamkísérletben. Ennek okaként a K-Mg ion-antagonizmust lehet megemlíteni,
ugyanis a kísérlet talaja egyébként magnéziummal jól ellátott.
A dolgozatban bemutatjuk, hogy hogyan alakul a talaj magnéziumtartalma egy 80
éves tartamkísérletben, a különbözı trágyázási módoknak van-e hatása a felvehetı
magnéziumtartalomra, és mutatható-e ki összefüggés a talaj magnéziumtartalma és a
termés mennyisége között.
Anyag és módszer
A kísérletet 1929-ben állította be Westsik Vilmos. A kísérlet vetésforgó-rendszerően
lett kialakítva. A kísérletben 15 vetésforgó található, melyek közül tizennégy három
éves, és van egy, mely négy éves. A vetésforgók mindegyikében megtalálható a rozs és
a burgonya növény. A vetésforgók mindegyik szakasza elvetésre kerül minden évben.
A kísérlet a tápanyag-utánpótlás különbözı lehetıségeit mutatja be. Megtalálható a fıés
másodvetéső zöldtrágyázás, a szalma- és istállótrágyázás.
Az I. vetésforgó elsı szakaszában nem történik vetés, hanem pihentetve van a talaj, a
második szakaszban rozs van vetve, a harmadik szakaszban pedig burgonya kerül. Itt sem
szerves, sem mőtrágyázás nem történik. A II. vetésforgó elsı szakaszában csillagfürt van
fıvetésben vetve zöldtrágyának, melyet rozs, majd burgonya követ. A III. vetésforgó elsı
szakaszában csillagfürt magtermesztés történik. Ezután rozs, majd burgonya következik.
A kísérletben négy szalmatrágyás vetésforgó található. Ezekben a növényi sorrend a
következı: rozs, burgonya, rozs. A szerves trágya kijuttatása a szalmatrágyás vetésforgók
elsı szakaszában történik. A IV. sz. vetésforgó trágyázása nyersszalmával (3,5
t/ha) történik, az V. sz. vetésforgóban nitrogén mőtrágyával erjesztett szalmatrágya
(11,3 t/ha), a VI. és VII. sz. vetésforgóban mőtrágya nélkül, vízzel erjesztett szalmatrágya
(26,1 t/ha) kerül kijuttatásra. A VIII. vetésforgó négy szakaszos. E vetésforgóban a
358