Itt - Magyar Talajtani Társaság

Használt hévíz szikkadás hatására bekövetkezı degradáció...
A csatorna folyásirányában haladva tehát a meder melletti szelvényekben a
sófelhalmozódás mértéke egyre növekvı, szintje pedig egyre mélyebb talajhorizontok
felé tolódik el (BALOG, FARSANG, 2009). A réti csernozjom talaj esetén a csatornához
közeli szelvény egyértelmően nagyobb sómaximummal jellemezhetı, mint a kontroll
(2. ábra). A csatornaközeli talajszelvény sótöbblete termálvíz eredető, hiszen a nyugalmi
talajvízszintek is mutatják (2. táblázat), hogy itt a csatornából kiáramlás történik
a környezı területek felé. A kilúgozott csernozjom talajon a meder mellett és a kontroll
pontban azonos a sómaximum értéke. A csatornából talajba szivárgó csurgalék hévíz (a
csapadék kilúgzó hatásával együtt) azonban nagyban átrendezi a mélység szerinti
sóeloszlást a kontroll ponthoz képest. A folyamatos, meder felıl érkezı sóutánpótlás és
a felszín felıl a talajvízszint felé történı sókimosódás eredményezi mind a talajvíz
(3032 mg/l), mind pedig a csatornaközeli profil altalajának magas sótartalmát.
Kémhatás tekintetében nem mutatkozik meg a csatorna kifejezett hatása. Bár a talaj
lúgosodása megfigyelhetı, a csatornától való távolsággal nem mutat igazolható kapcsolatot.
A 2. táblázat pH adatai alátámasztják, hogy a talajvizek lúgos kémhatásúak,
így hatással vannak a velük érintkezı altalajra. A szelvények pH profiljából (2. ábra)
kitőnik, hogy az altalaj lúgos, a feltalajhoz viszonyítva akár 1 pH-egységnyi különbség
is mutatkozhat. A csatorna folyásiránya mentén szintén az altalajban figyelhetı meg
kismértékő növekedés a talajok kémhatásában, ami párhuzamba állítható a talajvíz
magas sótartalmával. Bár a csatorna közvetlen hatása nem fedezhetı fel a lúgosodás
kapcsán, a szikkadó hévízbıl a talajvízbe kerülı lúgosan hidrolizáló sók (NaHCO 3 ,
Mg(HCO 3 ) 2 ) által közvetett hatás feltételezhetı.
A NaS% tekintetében szintén megfigyelhetı a Na + folyásirányban növekvı mértékő
feldúsulása a talaj adszorpciós helyein. A csatorna felsı szakasza mellett, a réti
csernozjom talajban a kontroll ponthoz képest kis mértékő Na + -dúsulás tapasztalható.
A kilúgozott csernozjom talaj esetén azonban a NaS% kisebbnek mutatkozik a csatornához
közeli pontban, mint a kontrollban (2. ábra). A csatorna közelében ugyanis a Na +
- jó mobilizációs tulajdonsága, a folyamatos vízhatás, a könnyebb talajtextúra, s ezáltal
a fokozott beszivárgás miatt - a talajvízbe mosódik, így a többi kationhoz képest aránya
lecsökken a szelvényben. Ugyanakkor a talajvíz Na%-a magas lesz, megközelíti a termálvízét
(2. táblázat).
A talajban történı Na + -megkötıdés további alakulásának áttekintésére szolgálnak
az adszorpciós izotermák (BALOG, FARSANG, 2010). A réti csernozjom talaj szintjeinek
Na+-adszorpciós viselkedése nagyon hasonló (3. ábra). Az A- és B-C-szintben a folyadék
fázis 400 mg/l körüli egyensúlyi Na+-koncentrációja felett a talajban adszorpció, e
koncentráció alatt pedig deszorpció játszódik le. (Ez az adszorpciós határkoncentráció,
mely azt az egyensúlyi oldatkoncentrációt (ce) fejezi ki, amelynél a q változó 0 értéket
vesz fel. Mivel ekkor sem adszorpció, sem pedig deszorpció nem történik, ezt a koncentrációt
tekinthetjük a mintázás idıpontjában a talaj és a talajoldat közötti egyensúlyi
Na+-koncentrációnak.) Ugyanez a határkoncentráció a B-szintben 577 mg/l-ben állapítható
meg. A réti csernozjom talaj esetén tehát a C-szint rendelkezik a legnagyobb
adszorpciós kapacitással, s a mintaterületen ható 573, 9 mg/l-es Na+-koncentrációjú
szikkadó hévíz esetén benne adszorpció játszódik le, ezáltal képes csökkenteni a talajvíz
Na+-terhelését. A kilúgozott csernozjom talaj esetén a szintekre jellemzı adszorpciós
izotermák szétválnak (3. ábra). A vizsgált koncentráció-tartományon belül lineárisak,
tehát egységnyi egyensúlyi oldatkoncentráció-növekedés a talajfelületen mindig
azonos mennyiségő Na+ adszorpcióját eredményezi. A jelen kísérleti körülmények
111