Itt - Magyar Talajtani Társaság

Barna – Ladányi – Rakonczai – Deák
rétegen (eredetileg a B-szint) sókedvelıbb növénytárulások alakulnak ki. Az erózió
sebessége ezeken a területeken vélhetıen egy nagyságrenddel kisebb, mint a leszakadásos
erózió esetén (RAKONCZAI, KOVÁCS, 2006).
120
2. ábra A leszakadásos padkapusztulás két fázisa, Miklapuszta
A lineáris erózió a fenti eróziós típushoz hasonló, de itt az erózió jól definiálható
szikerek mentén zajlik. E szikerek egyre hátrább vágódnak az ısfolyóhátak,
ısövzátonyok központi része felé felfragmentálva az ısi makroformákat. A szikerek
mentén itt is – a sósabb B-szint felszínre kerülésével – sótőrıbb társulások jelennek
meg, de az ısmedrek lokális erózióbázisába futó szikerekben a lokális erózióbázis irányából
üde szikes növénytársulások (szikes rétek, mézpázsitos szikfokok) kúsznak fel
a hátakra. Így az üde szikes élıhelyek (fıleg szikes rétek) alkotta hálózatos alapmátrix
és az ebbe szigetszerően ékelıdı, szárazabb szikes élıhelyekkel (lásd ürmöspuszták)
borított szikpadkák uralják e tájak vegetációs mikromintázatát (DEÁK, 2010).
A padkás erózió areális típusa viszonylag kevésbé ismert. Ilyenkor az egykori szikpadka
fokozatosan alacsonyodik, azaz az erózió felülrıl pusztítja a felszínt. A talajpusztulást
szinte nem is lehet megfigyelni, csak a végeredményt: az egykori szikpadka
szinte teljesen belesimul a felszínbe, s rajta sókedvelı növénytársulások alakulnak ki a
löszsztyepprétek helyén. A vegetáció és a felszínmorfológia átalakulása folyamatos, s
tapasztalataink szerint ez utóbbi átalakulása 1-2 évtized alatt már bekövetkezhet.
A Szabadkígyósi pusztán 2005 óta vizsgáljuk a talajtulajdonságok és a vegetáció
változását és okait (BARNA, 2010). Az összehasonlítás alapjául egy 1979-es felmérésünk
szolgált (DÖVÉNYI et al., 1979, RAKONCZAI, 1986). Öt mintavételi helyen történt
ismételt botanikai és talajtani felmérés, amely felölelte a jellemzı szikes növénytársulásokat.
A sótartalom jelentıs mértékben csökkent a fokozódó kilúgozás következtében
az elmúlt 30 év alatt. A kationok aránya felcserélıdött: a korábban domináns nátrium
helyét a kalcium vette át (3. ábra).
A pH értékekben lényeges változás nem következett be. A talajvíz mélységérıl korábbról
nincs adatunk; az elmúlt öt évben viszont közel 1 m-es csökkenést észleltünk.
Az öt vizsgált növénytársulás (KOVÁCS, MOLNÁR, 1986) igen eltérı karakterő fajöszszetételében
jelentıs átalakulást tapasztaltunk. A fajokat a Borhidi-féle relatív ökológiai
indikátorszámok (BORHIDI, 1993) alapján csoportokba soroltuk. Megjelentek és
feldúsultak a kevésbé sótőrı, sókerülı fajok, mint például a réti ecsetpázsit