Itt - Magyar Talajtani Társaság

Nagy – Makó
A tenzidoldatok koncentrációját úgy választottuk meg, hogy azok a talajszemcsék
hidrofóbitási maximumát közelítsék. A tenzidoldatok elkészítésekor azok CMC (kritikus
micellaképzıdési koncentráció) tartományán belül választottuk a koncentrációt
(ERLEI, 1997).
A talajminták kezelésében figyelembe vettük a tenzidek lebontását befolyásoló körülményeket.
A kezelésekben a biológiai aktivitást a tenzidoldatokhoz Na-azid (NaN 3 )
hozzáadásával blokkoltuk (Karagunduz et. al. 2001). A fotokatalitikus reakciók kizárásához,
- a talajokban elıforduló fém-oxidok (pl. TiO 2 , SnO 2 ) fotokatalitikus reakció
során a szerves anyagok (pl a tenzidek) lebontását okozhatják (DÉKÁNY, 2005) - a
kezelt talajmintákat lefedve, sötét helyiségben, 24 0 C-on 48 óráig, kontrollált körülmények
között tartottuk. A kezelési idıt követıen szárítószekrényben 48 órán keresztül 40
0 C-on szárítottuk a talajokat (ERLEI, 1997). A kontroll- és a tenziddel kezelt talajokat
ezután dörzsmozsárban aprítottuk, majd 2 mm-es szitán átszitáltuk.
A kapilláris vízemelés vizsgálathoz (1. ábra) az elıkészített talajmintákból 1000 mm
hosszú és 30 mm belsı átmérıjő üvegcsövekben mesterséges talajoszlopokat készítettünk,
kezelésenként és mintánként 3 ismétlésben. A mérés befejezéséig állandó 5 mm
magas vízállást biztosítottunk a talajoszlopok alján (BALLENEGGER, 1962). A kapilláris
vízemelés magasságát 10 idıpontban rögzítettük (0,5; 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 24 óra).
Vizsgálati eredmények
394
1. ábra Kapilláris vízemelés vizsgálat
A kapilláris vízemelésben a pannon kvarchomok kationos tenziddel kezelt mintája
mutatta a legnagyobb különbséget a kontroll mintához képest. A kationos tenzid a negatív
töltéső talajfelületeken, - minthogy izomorf helyettesítéssel a talajalkotó ásványokban
többnyire állandó negatív töltések találhatók (JOHNSTON, TOMBÁCZ, 2002) -
jól adszorbeálódik. Az anionos tenzid azonban negatív töltése miatt kevésbé kötıdik. A
nemionos tenzidre jellemzı, hogy apoláros és poláros felületen eltérıen kötıdik meg
(SZÁNTÓ, 1986). A homokszemcsék felületét a nemionos tenzid az anionos tenzidhez
képest jelentısebben, a kationoshoz képest viszont kevésbé módosította. A tenzidek
adszorpciója a homoktalaj kis fajlagos felületén kismértékő, így lehetséges, hogy a
nem adszorbeálódott tenzidek a kapillárisan felemelkedı vízben oldódnak, akár jelen-