Itt - Magyar Talajtani Társaság

A MAGYARORSZÁGI ERUBÁZ TALAJOK
ÁSVÁNYOS ÖSSZETÉTELE
Madarász Balázs 1 , Németh Tibor 2 , Jakab Gergely 1 , Szalai Zoltán 1
1 MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Természetföldrajzi Osztály, Budapest
2 MTA Geokémiai Kutatóintézet, Budapest
e-mail: madaraszb@mtafki.hu
Összefoglalás
Hat mintaterület, négy eltérı alapkızetén, összesen 15 erubáz szelvényt vizsgáltunk. A
röntgendiffrakciós vizsgálat során megállapítottuk, hogy az erubáz talajokat ásványtani összetételük
alapján két, jól definiálható tulajdonságokkal leírható csoportra oszthatjuk, amely a típus
egy–egy altípusának tekinthetı: Ezeket „Bázikus talajképzı kızeten kialakult erubáz”-nak, és
„Neutrális-savanyú talajképzı kızeten kialakult erubáz”-nak nevezzük.
Summary
15 erubáz profiles were investigated on 6 sample areas and on four different parent rock types.
The x-ray diffraction analysis allowed us to distinguish between two types of erubáz soils,
which are the two sub-types of this soil type. Mineralogy of these two groups is characteristically
different. These groups named as are the "Erubáz soils developed on basic parent rocks"
and the "Erubáz soils developed on neutral-acidic parent rock".
Bevezetés
Az erubáz talaj a magyar genetikus talajosztályozási rendszer kızethatású, vulkáni
kızeten kialakult talajtípusa. Az elmúlt évtized egyre szerteágazóbb és részletesebb
talajtani vizsgálatai ellenére a magyar talajtan egyik legelhanyagoltabb és legkevésbé
kutatott talaja maradt (BARCZI, 2000; FEHÉR et al., 2006; FEHÉR, 2007; MADARÁSZ,
2009), amelynek oka, hogy e talajtípus kisebb foltokban és elszórtan az ország hegyvidéki,
többnyire földmővelésre alkalmatlan területein található. Az erubáz nevet és a
talajtípus leírását elsıként von HOYNINGEN (1931) alkotta meg Észak- és Közép-
Németország talajtípusainak osztályozása kapcsán. Ezt a nevet a késıbbiekben
KUBIËNA (1953) átvette és alkalmazta Európa talajai c. munkájában, amelybıl
STEFANOVITS is merített a magyar genetikus talajosztályozás létrehozásakor. Az elnevezés
az „eruptív” és a „bázikus” jelzık összevonásával keletkezett, ami jelzi, hogy e
képzıdmények többnyire bázikus vulkáni kızetek málladékain fordulnak elı, de
ugyanúgy megtalálhatók savanyúbb vulkanitokon is.
Munkánk célja ennek az alig ismert talajtípusnak részletes terepi és laboratóriumi
vizsgálata volt, különös tekintettel agyagtartalmukra és agyagásvány-minıségükre,
mivel a típus számos sajátosságát elsısorban e tulajdonságokkal magyarázzák. A magyar
genetikai talajosztályozási rendszerben a fekete nyirok talajnak csupán típusa
létezik. Altípusokat és változatokat nem különítettek el, s az már a munka korai szakaszában
nyilvánvalóvá vált, hogy ez a talajtípus korántsem olyan egységes, mint ahogy
azt klasszikus definíciója sejteti. Célunk volt ezért az erubázok osztályozási rendszerének
felülvizsgálata is.
43