Itt - Magyar Talajtani Társaság

A szerves széntartalom eloszlása hazai nagy agyagtartalmú talajainkban
változásokat. Az alap kémiai, fizikai és biológiai vizsgálatokat 1992 óta végzik 1237
mintavételi ponton, a talaj genetikai szintjeibıl győjtött talajmintákon (TIM, 1995).
A TIM-ben a talaj szervesanyag tartalmát (SOM) 3 évente, a Székely módszer alapján
(MSZ-08 0210 77, 1978) határozzák meg. A szervesanyag készlet (t/ha) számolásához
szükséges térfogattömeg értékek az elsı mintavételi évben kerültek meghatározásra.
Vizsgálatunk során kizártuk az elemzésbıl azokat a mintavételi pontokat, ahol az
adatok alapján 1 m-en belül kevesebb, mint három talajszint mintázása történt meg,
vagy a szerves széntartalom nagyobb volt, mint 18%. Végül az 1237 TIM pontból
1117 szelvényt választottunk ki a szervesanyag tartalom eloszlás vizsgálatára, és 976
szelvényt a szervesanyag készlet meghatározásához. Mélységként a talajszint középsı
értékét adtuk meg. Az elsı mintázott szintet (H1) feltalajként (SOM TOP ), a további
szinteket (H2-H5) altalajként (SOM SUB ) neveztük el, valamint a feltalaj és altalaj
együttes elemzésekor a SOM TOT jelölést használtuk.
A talajok szemcseméret eloszlását és agyagtartalmát a TIM mintavételezés elsı
évében, az ún. pipettás módszerrel (BUZÁS, 1993) határozták meg. A legalább 1m-es
mélységig minden szintjében 30%-nál nagyobb agyagtartalommal rendelkezı szelvényeket
„nagy agyagtartalmú” (NA), a fenti kritériumot nem kielégítı szelvényeket „kis
agyagtartalmú” (KA) csoportba soroltuk.
Az adatok statisztikai értékelését az SPSS 15.0 programcsomag segítségével végeztük
el. A Kolmogorov-Smirnov teszt alapján az adatok nem-parametrikus eloszlást
mutattak, így az elemzéshez a Mann-Whitney tesztet alkalmaztuk. A szignifikancia
vizsgálatokat α