Itt - Magyar Talajtani Társaság

Kovács – Heil – Petı – Barczi
A paleotalaj kora a pleisztocén würm III. interglaciális, amelyre az irodalmi források
alapján száraz, hideg éghajlat jellemzı, az ennek megfelelı hideg sztyeppei, tundra,
esetleg lápos növényzeti elemekkel (JÁRAINÉ, 2000). A talajképzıdés alapvetıen
kimerül a humuszosodásban, ez a domináns folyamat, a humusz mennyisége mindhárom
paleotalaj szintben egyenletes (1% körüli), ami kisebb, mint a recens
csernozjomokra, vagy a recens agyagbemosódásos barna erdıtalaj humuszos szintjére
jellemzı érték. A humusz kisebb mennyisége viszont – figyelembe véve a paleotalajok
ásványosodási folyamatait is - jól összevethetı egy száraz, de hideg klíma gyérebb
biomassza produkciójával, tehát a talaj környezeteként ezt tudjuk felvázolni. A
bioturbáció hiánya – ha nem is zárja ki – nem erısíti meg a csernozjom talaj kialakulásának
képét. Mivel a korra jellemzıen a talajok kialakulását erózió, szoliflukció,
kolluviálódás egyaránt befolyásolhatja (PÉCSI, 1993), a paleotalaj egy olyan
szoliflukciós-eróziós-deráziós rétegzettséget is tükrözhet, ahol egymást követı ciklusokban
azonos jellegő, egymásra rakódó szubsztrátumon ment végbe humuszosodás, és
más talajtani folyamat (állatok keverı hatása, kilúgzás, agyagosodás, redukció, stb.)
nem ment végbe. Mivel jelenleg csak a IIA 1 -szint korát ismerjük, ezért vagy a rövid
talajképzıdési (pár száz éves) ciklusokkal, vagy a klíma-talaj-növény rendszer összefüggéseivel
magyarázható a szintek genetikája. A legjobban kifejlıdöttnek (a szerkezet
alapján) a 140-190 cm közötti szint tekinthetı.
A hazai talaj-fitolit adatbázis eddigi eredményeire alapozott környezetrekonstrukció
jó kiegészítését adta a talajtani megfigyeléseknek. Az eltemetett paleotalaj növényi opálszemcséi
nyílt, a mai mezıségi talajok által megjelenített, sztyeppei környezetet valószínősítik.
A paleotalaj által megjelenített idıskálán zárt erdei életközösséget nem tudtunk
kimutatni. A recens mintákkal való összehasonlítás szépen kirajzolja a würm és a jelenkor
vegetációs viszonyaiban mutatkozó különbséget. Míg a recens minták fitolit
morfotípus összetétele egyértelmően az erdei talajokhoz sorol, addig egy sztyeppe képe
jelenik meg elıttünk a würmi talaj növényi opálszemcséinek összetétele alapján.
További terveink közt szerepel a paleotalaj kialakulásának pontosabb meghatározása
illetve, részben a rétegek (szintek) pontosabb mikromorfológiai és szedimentológiai
elemzése, valamint a teljes rétegsor kormeghatározása, és a tágabb környezet
talajkaténa-felvétele.
Irodalomjegyzék
ÁDÁM, L., MAROSI, S. (1975). Magyarország tájföldrajza. Kisalföld és a Nyugat-magyarországi
peremvidék. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 625
BUZÁS, I. (szerk.) (1988). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. Mezıgazdasági
Kiadó, Budapest, p. 242.
BUZÁS, I. (szerk.) (1993). Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv I. INDA 4231 Kiadó,
Budapest, p. 357.
FRANK, N. (2001). A természet és az ember alkotta soproni Dudlesz-erdı. PhD-értekezés, Sopron,
35-38.
GOLYEVA, A. A. (1997). Content and distrubution of phytoliths in the main types of soils in
Eastern Europe. In PINILLA A., JUAN-TRESSERAS, J., MACHADO M. J. (eds.) Monografias del
centro de ciencias medioambientales, CSCI(4), The state of-the-art of phytholits in soils and
plants, Madrid, 15-22.
JÁRAINÉ KOMLÓDI, M. (2000). A Kárpát-medence növényzetének kialakulása. Tilia, Vol. IX.,
Válogatott tanulmányok II. LıvérPrint Nyomda, Sopron, 5-59.
156