Itt - Magyar Talajtani Társaság

Fekete – Varga – L. Halász – Krakomperger – Kotroczó – Tóth
Bevezetés
A hetvenes évek eleje óta a síkfıkúti cseres-tölgyes fafaj összetétele és avarprodukciójának
mennyisége és struktúrája is jelentısen megváltozott, melynek fı okát több kutató
is a klímaváltozásban látja (TÓTH et al., 2006). Az erdı klímája az elmúlt három
évtized folyamán melegebbé és szárazabbá vált (ANTAL et al., 1997; TÓTH et al.,
2007). Vizsgálati területünk a Síkfıkút DIRT Project tagja az USA ILTER
(International Long-Term Ecological Research) által szervezett interkontinentális
DIRT hálózatnak. A projekt általános célkitőzése annak feltárása, hogy a klímaváltozás,
vagy a területhasználatban bekövetkezı változás hatására hogyan változik az avarprodukció,
illetve annak megváltozása - növekedése vagy csökkenése - milyen folyamatokat
idéz elı a vizsgált talajok különbözı kémiai, biokémiai, és biológiai paramétereiben.
A vizsgálatok fontos részét képezték a talajenzimek (FEKETE et al., 2007,
KRAKOMPERGER et al., 2008).
Az enzimvizsgálatok segítik egy adott talajminta biológiai aktivitásának megítélését
(DICK et al., 1996). A talajokban található, különbözı eredető enzimek akkumulációját
és aktivitását számos faktor befolyásolja. Az extracelluláris enzimek alapvetı szerepet
játszanak a növényi maradványok, illetve általában a talaj szerves anyagainak lebontásában.
Emiatt, illetve dinamikus természetük és a talajmikrobákhoz való kapcsoltságuk
okán többen (HALVORSON et al., 1996; DICK, 1994) a talajminıség és talajegészség
indikátorainak tekintik a talajenzimeket. Az arilszulfatáz jelentıs szereppel bír a tápanyagciklusban,
mivel a növények számára is felvehetı szulfát vegyületeket szabadít
fel szerves kéntartalmú vegyületekbıl. Az arilszulfatáz katalizálja a szerves szulfátvegyületek
észterkötéseinek hidrolízisét. A szacharáz az avar – talaj rendszer fontos enzime,
néhány egyéb enzimmel együtt felelıs a növényi avar lebontásáért (KAYANG,
2001). A talajra kerülı növényi maradványok cellulóz, hemicellulóz és különbözı
oligoszacharid tartalmát extracelluláris enzimek, fıleg a celluláz, az amiláz és a
szacharáz alakítják át oldható anyagokká, elsıdleges szubsztrátokat szolgáltatva a
mikrobiális asszimiláció számára (STEMMER, 1998).
A hat féle DIRT kezelés eltérı ökológiai feltételeket hoz létre a talajokban. Ezzel
modellezni tudjuk a klímaváltozás, illetve a mővelési ág változása során fellépı hatások
egy részét. A parcellák felszínére kerülı eltérı mennyiségő lombavar, illetve az élı
gyökérzet hiánya (a Nincs Gyökér és a Nincs Input kezelések esetén) hipotézisünk
szerint szignifikánsan befolyásolja a talajokban lévı szerves szubsztrátok mennyiségét
és a kezelések talajainak nedvesség tartalmát. Elıfeltevésünk az volt, hogy a talajok
eltérı szubsztrát mennyisége, nedvesség tartalma és hımérséklete várhatóan szignifikáns
különbségeket indukál biológiai aktivitásukban, így az általunk vizsgált enzimek
aktivitásában is.
Anyag és módszer
A Síkfıkút Project 64 hektáros területe a Bükk hegység déli részén 325 méteres átlag
magasságban helyezkedik el. GPS-es koordinátái é. sz. 47 ° 55` k. h. 20 ° 25`. A terület
1976-óta védett, természetvédelmi kezelıje a Bükki Nemzeti Park. Az átlagos évi csapadék
mennyiség 550 mm. Talaja agyagbemosódásos barna erdıtalaj (STEFANOVITS,
1985). A talaj felsı 15 cm-es rétegének pH-ja: pH H2O : 4,9. A FAO osztályozás szerinti
típusa cambisol, melyen cseres-tölgyes erdı (Quercetum petraeae- cerris társulás)
található.
196