Itt - Magyar Talajtani Társaság

Schmidt – Bíró – Şumălan – Şumălan
Bevezetés
Az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gomba a növényvilág legelterjedtebb típusú szimbiózisa,
melyben a gazdanövény gyökérrendszere és a különleges talajgombák közötti
együttmőködés játszik szerepet, megteremtve ezzel a lehetıséget a tápanyagok
(CLARK, ZETO, 2000) és a víz jobb felszívódásához (TAKÁCS, VÖRÖS, 2003). Mindezek
mellett több, ökológiai szempontból fontos folyamatban is hasznosak az AM
gombák, mint például a túlélési esélyek növelése zord természeti körülmények között
és/vagy az ellenállóképesség növelése a betegségek és a kártevık ellen (AZCON-
AGUILAR, BAREA, 1996; BIRÓ et al., 2005), illetve a szárazság-stressz elleni tőrıképesség
növelése is (BIRÓ, 2001; SMITH, READ, 2008; FÜZY et al., 2008).
A mikorrhiza megtalálható a növénycsaládok többségénél, kivételt képezve az
Aizoaceae, Amaranthaceae, Capparaceae, Cariophyllaceae, Chenopodiaceae,
Commelinaceae, Cruciferae, Cyperaceae, Fumariaceae, Juncaceae, Lecythidaceae,
Nyctaginaceae, Phytolaccaceae, Polygonaceae, Portulaceae, Proteaceae, Resedaceae,
Restionaceae, Sapotaceae, Urticaceae, Zygophyllaceae családok legtöbb képviselıje
(BRUNDRETT, 2009).
Az arbuszkuláris mikorrhiza a legrégibb mikorrhizatípus, jelenléte bizonyított már a
szárazföldi növények megjelenése idejébıl. A Devon idıszaki foszíliákban talált hifák,
arbuszkulumok és micéliumok szinte tökéletesen megegyeznek a jelenkori Glomus
fajokéval (TAYLOR et al., 1995). A legelsı, szárazföldön megjelenı növények gyér
gyökérrendszerrel rendelkezhettek, ezért a mikorrhizagombák nagy szerepet játszhattak
a víz- és tápanyagellátásban, hozzájárulva a szárazföldnek a növények általi meghódításához
is (REMY et al., 1994).
Az arbuszkuláris mikorrhiza gomba és a gazdanövény kéregsejtjei között a tápanyagcsere
az úgynevezett arbuszkulomok és hifatekervények által történik, melyek
intracellulárisan helyezkednek el. Ezek vékony sejtfalán keresztül a talajból felvett P és
más anyagok egy különleges membránközi térbe kerülnek, ahonnan végül a növényi
sejtekbe jutnak. Ugyanígy történik a mikorrhiza gombát tápláló szénhidrátok szállítása is,
csak ellenkezı irányban, a növénytıl kiindulva (KARANDASHOV, BUCHER, 2005). Ez a
kölcsönös függıség teszi a szimbiózist hasznos együttmőködéssé mindkét fél számára.
A mikorrhiza gombák egyik tulajdonsága, hogy nem csak a könnyen felvehetı foszfátok
abszorpcióját végzik el, hanem képesek a vízben nem oldódó szervetlen vagy
éppen szerves foszforvegyületek oldására is (BOLAN, 1991). A jelen tanulmány arra
szeretne választ kapni, milyen mértékben befolyásolja a foszforvegyületek típusa a
gazdanövény élettani mutatóit, összehasonlítva a mikorrhiza gombákkal infektált és a
nem oltott növények élettani mőködését.
A kis bársonyvirág (vagy kis büdöske, alacsony büdöske), latin nevén Tagetes
patula L., egyike a legismertebb egynyári virágoknak, egész nyáron díszítve a dekoratív
narancssárga virágaival és sötétzöld, szeldelt leveleivel. A Tagetes a fészkesek családjába
tartozó csövesvirágúak alcsaládjának (Asteroideae) egyik nemzetsége mintegy
húsz fajjal. A faj Amerika meleg éghajlatú területeirıl származik, de Európába már a
16. században áthozták, elterjedve ezáltal a világ legtöbb részén (BĂLA, 2007).
Vizsgálati anyag és módszer
Bársonyvirágokat (Tagetes patula L., CNOS-VILMORIN, Lengyelország) neveltünk
hidropónikus kultúrában, perlitet használva nevelési közegnek. Az oltást INOQ Top
nevezetü kereskedelmi oltóanyaggal végeztük, mely három arbuszkuláris mikorrhiza
246