Itt - Magyar Talajtani Társaság

Várallyay
A mai kor számos új kihívást fogalmaz meg: földrajzilag és társadalmilag egyenlıtlen
fejlıdés (polarizáció); az (egyenlıtlenül) növekvı népesség fokozódó és egyre
sokoldalúbbá váló élelmiszer-, víz- és energiaigényének minél teljesebb körő kielégítése;
fenntarthatóság – versenyképesség; klímaváltozás; globalizáció – környezeti sokszínőség,
biodiverzitás; levegı-, víz-, talaj- és élıvilág-szennyezıdés; élhetı környezet.
Ezekre a talaj, illetve a fenntartható talajhasználat csak a fenti három specifikus sajátság
racionális kihasználásával képes megfelelıen és eredményesen reagálni, azoknak
megfelelni. Sok esetben egy-egy funkció karaktere (tér- és idıbeni variabilitása, változékonysága/stabilitása/kontrollálhatósága,
határfeltételei, korlátai) nem – vagy nem
megfelelıen – került figyelembe vételre a talajkészletek különbözı célú hasznosítása
során. Ez pedig sajnos gyakran ésszerőtlen talajhasználathoz, a talaj kizsarolásához,
megújuló képességének meghiúsulásához, egy vagy több talajfunkció zavarához, súlyosabb
esetben komoly környezet-károsodáshoz vezetett, s – megfelelı ellenintézkedések
hiányában – vezethet a jövıben is.
Talajkészleteink
Magyarországon a nagyon változatos talajképzıdési tényezık bonyolult összhatásának
eredményeképpen mozaikosan tarka talajtakaró alakult ki, térben [horizontálisan (foltosság)
és vertikálisan (rétegezettség)] és idıben egyaránt nagyon változó talajtulajdonságokkal,
amelyekrıl nemzetközi színvonalú talajtani adatbázis nyújt információt,
s képez tudományos alapokat azok szabályozására. Ilyen talajtani adatbázist jelentett
– hogy csak a legjelentısebb talajvizsgálati/talajtérképezési rendszereket említsük
– a XIX. század végi agrogeológiai térképezés; az 1935–1955-ig tartó Kreybig-féle
átnézetes talajtérképezés; az 1960–1970-ig folyó genetikus üzemi talajtérképezés; az
ország agroökológiai potenciáljának felmérése program keretében végrehajtott
agrotopográfiai térképezés; s a jelenleg is mőködı Talajinformációs és Monitoring
Rendszer (TIM). Ezeket számos – különbözı tartalmú, léptékő, részletességő – talajtérkép
és adatbázis, monográfia és kézikönyv egészítette ki (SZABÓ et al., 1998; MA-
GYARORSZÁG NEMZETI ATLASZA, 1989; STEFANOVITS, 1992; VÁRALLYAY, 2005c;
VÁRALLYAY et al., 1979, 1980a,b, 2009). Az adatbázis jelenleg is folyó folyamatos
fejlesztése biztosítja annak korszerő naprakészségét.
Az erre vonatkozó felmérések alapján megállapítható, hogy Magyarország (elsısorban
a Magyar Alföldek) általában és viszonylag kedvezı agroökológiai adottságokkal
rendelkezik (LÁNG et al., 1983). Érvényes ez a megállapítás talajkészleteinkre is.
Talajaink környezeti állapotáról és az ezekben végbemenı változásokról a Talajvédelmi
Információs és Monitoring Rendszer (TIM) 1200 mérési pont (800 mezıgazdasági
területen, 200 erdıterületen, 200 környezetvédelmi szempontból különösen érdekes
területen) adatai alapján szolgáltat információkat 20 talajtulajdonságról, azok idıbeni
változékonyságától függı 1–3–6 éves gyakorisággal (VÁRALLYAY et al., 2009).
Az ország általában és viszonylag kedvezı agroökológiai adottságai azonban igen nagy
tér- és idıbeni változatosságot mutatnak, szeszélyesek, szélsıségekre hajlamosak, s érzékenyen
reagálnak bizonyos természeti okok miatti vagy különbözı emberi tevékenység
okozta stresszhatásokra. Környezeti állapotunk megóvása (vagy javítása) érdekében ezekhez
a körülményekhez kell alkalmazkodni, a várható változásokra felkészülni, azok kedvezı
hatásainak erısítésére, ill. kedvezıtlen következményeinek megelızésére, elhárítására,
gyengítésére, csökkentésére tudományosan megalapozott módszereket, technológiákat
kidolgozni, széleskörően és eredményesen alkalmazni (LÁNG et al., 2007).
296