Itt - Magyar Talajtani Társaság

Cserni – Buzás – Hüvely – Hoyk – Borsné Petı – Lévai
Az ökológiai adottságokat is figyelembe véve az öntözés nélküli szántóföldi növénytermesztés
marad a Duna-Tisza közi homoktalajaink fı hasznosítási formája
(40%). A leggyengébb szántóterületek pedig fokozatosan parlaggá válhatnak.
Az ökonómiai és az ökológiai egyensúly megtalálása józan megfontolást igényel.
Térségünkben a kertészeti termelésben is vannak minıségjavító és jövedelmezıséget
fokozó, de az ökológiai szemléletet is szem elıtt tartó lehetıségek. Ilyen pl. a minıségi
vetımagtermesztés és az ún. biotermékek elıállítása, a biodízel üzemanyag-termelés
repcemagból (SZTACHÓ-PEKÁRY, VIOLA, 1993) és különbözı növények termesztésbe
vonása (CSERNI, 1999), egyéb természeti források alkalmazása: termálvíz, napenergia,
szélenergia és energiatermelı növények (SZTACHÓ-PEKÁRY, VIOLA, 2005).
Minıségi vetımag termesztési lehetıségek
Paradicsom vetımag termesztési kísérleteinkkel (Zöldségtermesztési Kutatóintézet,
Kecskemét) bizonyítottuk, hogy a vetımag minısége, csírázási százaléka a szabadföldi
körülmények között lényegesen jobb (95%), mint hajtatott termesztésnél (78%). A
bıséges víz- és N-ellátás gyengébb minıségő magvakat (81%), míg a csökkentett vízés
bıséges K-tápanyagellátás jobb (90%) minıségő magvakat eredményezett (HAMAR
et al., 1989).
Csemegekukorica vetımagtermesztésben a túlzott tápanyagellátás depresszív hatású
lehet a szemek vigorszázalékára és a minıségre (CSERNI ET AL., 1989).
Uborkamag-termesztésben kísérleteink szerint homoktalajokon a jobb N-ellátás
rontotta a nagy vigorszázalékot, míg a K-ellátás javította (CSERNI ET AL., 1990).
Nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni a másodvetéső tarlóburgonya vetıgumó elıállítására
(ANTAL et al., 1966).
Potenciálisan termeszthetı növényfajok
A térségünkre vonatkozó kísérletek azt bizonyítják, hogy nagyobb területet kell engedni
a feledésbe merült növények újra termesztésbe vonására, mint pl. az igénytelen csicsóka,
amely homoktalajainkon is eredményesen termeszthetı (CSERNI, 1984c).
Ugyancsak perspektivikus homoktalajainkon a spárga termesztése (FEHÉR, 1995).
Olyan új növényfajok meghonosítása elıl sem szabad elzárkózni, amelyek a körülményeink
között jól termeszthetık, pl. a tarka koronafürt, csicseriborsó, valamint a korszerő
táplálkozáshoz felhasználható és exportálható amarant. Célszerőnek látszik olyan
zöldségfajok meghonosítása is, mint a gumós édeskömény és a vajrépa (CSERNI,
1984b, 1986, 2000, 2010; CSERNI, PETRO, 1987).
A gyengébb homoktalajokon viszont helye van még a rozs monokultúrának. Ahol
már ez sem gazdaságos ott következik az idıszakos juhlegelıként még némi hasznot
hozó parlagoltatás, nemzeti parkhoz csatolás. Génrezervoárok, turisztikai, és rekreációs
területek kialakítása ugyancsak számításba vehetı (CSERNI, 1996, 1999).
Szerves anyag visszacsatolása a körforgalomba
Homoktalajokon a szerves trágyázásnak mindig nagyobb a jelentısége, mint a jobb
víz- és tápanyag-gazdálkodású talajokon. A szerves anyag utánpótlása azonban itt nehezebb,
mivel kevesebb a megtermelhetı takarmány és így az eltartható számosállat.
Az istállótrágyát viszont zömében a kertészet, ezen belül az intenzív zöldségtermesztés
használja fel. A zöldtrágyázás elterjedését nagymértékben korlátozza a szervesanyagtermeléssel
párhuzamosan növekvı vízfogyasztás.
190