Itt - Magyar Talajtani Társaság

A talaj olajvisszatartó-képességének becslése különbözı módszerekkel
szer a legalkalmasabb a mért víztartó-képesség értékek leírására, illetve hogy az általuk
alkalmazott 3 paraméteres hatványfüggvény paraméterei milyen összefüggésben állnak
a talajtulajdonságokkal. Vizsgálati eredményei szerint a talajok víztartó-képessége jó
pontossággal becsülhetı pedotranszfer függvényekkel.
RAJKAI és munkatársai 1999-ben ún. szemilineáris pF-görbe becslési eljárást vezetett
be. Lineáris regresszióval vizsgálták a Brutsaert-féle hatványfüggvény
(BRUTSAERT, 1966) illesztési paramétereinek talajtulajdonságoktól való függését (8
szemcsefrakció százalékos értékei, térfogattömeg és szervesanyag tartalom).
A talajok szerves folyadékvisszatartó-képességnek becslési lehetıségeit
pedotranszfer függvényekkel hazánkban elıször MAKÓ (2002) vizsgálta. Vizsgálati
eredményei szerint a talajok olajvisszatartó-képessége jól becsülhetı a talajminta egyszerőbben
mérhetı talajtulajdonságainak ismeretében.
MAKÓ és munkatársai (2004) megállapították, hogy a Leverett-egyenlettel végzett
becslés olajvisszatartás értékei kisebb értékőek, mint a pedotranszfer függvényekkel
számítottak.
Ugyanennek a méréssorozatnak részeként ELEK (2009) végzett olajvisszatartóképesség
méréseket, és pontosította a kidolgozott pedotranszfer függvényeket a talajok
olajvisszatartó-képességének meghatározására. Tapasztalatai szerint a talajok olajviszszatartó-képessége
jól becsülhetı a térfogattömeg, a humusztartalom, a mésztartalom
és a mechanikai összetétel (százalékos homok por agyag-tartalom) ismeretében.
A kísérletsorozatunk jelenlegi szakaszában összehasonlítottuk a talajminták különbözı
módszerekkel becsült olajvisszatartó-képességét (Leverett-egyenlet;
pedotranszfer függvények; Concawe irányszámok; módosított Concawe irányszámok).
Vizsgálati anyag és módszer
Mértük fizikai és kémiai tulajdonságaiban eltérı talajminta sorozat víz- és olajvisszatartó-képességét
porózus kerámialapos extraktorokkal (MAKÓ, 2004). Meghatároztuk
a minták humusz- és mésztartalmát, térfogattömegét, aggregátum összetételét, FAO és
MSZ szabvány szerinti mechanikai összetételét ISO/DIS 11277/1995 és MSZ-08 0205-
78). Számítottuk a talajminták aggregátum-összetételét egy számmal jellemzı átlagos
geometriai átmérı értékét (KEMPER, ROSENAU, 1986). Meghatároztuk, hogy az
olajvisszatartó-képesség mérések során milyen nyomásérték-tartományban ürülnek le a
talajminták gravitációs pórusai (HERNÁDI, MAKÓ, 2009). Statisztikai módszerekkel
(SPSS 13.1, lineáris regresszió, Backward eliminációs módszerrel) képeztük a talajok
különbözı nyomóerıkkel szemben visszatartott folyadékvisszatartó-képességét leíró
pedotranszfer függvényt. Vizsgáltuk, hogy mely talajtulajdonságok és milyen mértékben
határozzák meg a vizsgált talajok olajvisszatartó-képességét.
A becslési módszerek összehasonlításához elıször a Leverett egyenlet egy gyakorlatban
is gyakran alkalmazott formájával, a vízvisszatartási értékekbıl becsültük kiválasztott
talajok olaj-visszatartását (1. egyenlet). A Leverett-féle módszerrel becsült
értékeket összehasonlítottuk a mért és a 3. táblázatban található pedotranszfer függvényekkel
becsült olaj-visszatartási értékekkel.
A Leverett-egyenlettel és a pedotranszfer függvényekkel végzett becslések jóságának
értékelésére a becsült és a mért értékek közötti átlagos becslési hiba értékét
(RMSR – Root mean squared residual) a RAJKAI (2005) által víztartó-képesség függvények
becslési jóságának értékelésére javasolt módszer szerint határoztuk meg (2.
egyenlet). Számítottuk a különbözı becslési módszerekkel számított olajvisszatartási-
365