Itt - Magyar Talajtani Társaság

Barna – Simon – Tóth – Koncz –Anton
A szennyezett területek rekultiválása során a szennyezett földtani közeg esetében
nem elsıdleges cél az eredeti állapot helyreállítása, hanem a legtöbb esetben elegendı
a kockázatot jelentı szennyezıanyag kivonása a biogeokémiai körforgásból. A nehézfém-szennyezéseknél
alkalmazható fitoremediációs eljárásokat két csoportra oszthatjuk
aszerint, hogy a szennyezı anyagok oldhatóságát, felvételét és transzportját elısegíteni
(kivonás: fitoextrakció, fitofiltráció, fitovolatilizáció) vagy éppen akadályozni (helyben
tartás: fitostabilizáció) célszerő. A fitostabilizáció lényege a nehézfémek immobilizálása,
az oldható, mozgékony fémfrakciók koncentrációjának csökkentése növények segítségével
(MÁTHÉNÉ, 2005)
A nehézfémeket stabilizáló szerek számos típusával folytattak már laboratóriumi és
szabadföldi kísérleteket. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a meszezıanyagok, a
lignit, a pernye, a hamu, a humuszanyagok és az agyagásványok, illetve néhány szerves
anyag (pl. komposzt, szennyvíziszap) jó hatásfokkal adszorbeálják a szennyezıanyagokat
(BERTI et al., 1998; FEIGL, 2007; SIMON, 2005; SIMON et al., 2009;
THEODORATOS et al., 2000; UZINGER, ANTON, 2008). BERTI és CUNNINGHAM (2000)
szerint a vas- és mangánhidroxid csapadék is megfelelı lehet a nehézfémekkel szenynyezett
talajok stabilizálására.
A nehézfém-stressz legáltalánosabb tünete a növekedésgátlás, mely a szár
mikroanatómiai jellemzıiben is megfigyelhetı. Több kutatás is bizonyította, hogy a
nehézfémek az esszenciális makro- és mikroelemekkel léphetnek kölcsönhatásba, ezáltal
jelentısen befolyásolják a növények tápelem-felvételét, valamint hatással vannak a
növekedésre, a fotoszintézisre, a vízháztartásra, az ionfelvételre és a membránstruktúrákra
is (FODOR, 2003).
Fenti megállapítások alapján célunk az volt, hogy megállapítsuk, hogy a víztisztításból
származó vas-mangán csapadék, hogyan változtatja meg a szennyezett talaj mobilizálható
elemtartalmát, valamint hogyan hat a napraforgószár mikroanatómiai paramétereire.
Vizsgálati anyag és módszer
Stabilizációs tenyészedényes kísérlet napraforgóval
A MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének szabadföldi kísérleti parcelláiról
(EOV koordináták X: 275.330; Y: 713.980) Gyöngyösorosziból származó
bányameddıvel szennyezett (Ba-336; Cd-8,74; Cr-29; Cu-165; Ni-16,1; Pb-445; Zn-
1587 mg/kg királyvizes kivonatban) öntéstalajt a terület átlós bejárásával 20-20 helyen,
rétegminta-fúróval, 0-30 cm-es mélységben mintáztuk meg. A talajmintákat vékony
rétegben szétterítettük a laboratóriumi asztalokon, légszáraz állapotig szárítottuk, majd
2 mm-es szitán átbocsátottuk.
A kísérleti talajunk típusát tekintve öntéstalaj; mely gyengén savanyú kémhatású
(pH KCl 6,43), agyagos vályog fizikai féleségő (K A =43), jó humusztartalmú (H=3,16 %),
karbonátokat (meszet) nem tartalmaz. A talaj szántóföldi vízkapacitása 20%. A víztisztításból
származó vas-mangán csapadék a Nyírségvíz ZRt. nyírteleki telepérıl származott,
a nyersvíz sőrített levegıvel történı kezelése során keletkezı vas- és mangán oxihidroxidokból
állt (1,8% mangán, 27% vas és 0,46% bárium királyvizes kivonatban;
SIMON et al., 2010). A víztisztításból származó csapadékot légszáraz állapotig laboratóriumban
megszárítottuk, dörzsmozsárban törıvel homogenizáltuk, majd 5 tömegszázalékos
arányban egyenletesen összekevertük a szennyezett talajjal.
324