Itt - Magyar Talajtani Társaság

A TALAJ OLAJVISSZATARTÓ-KÉPESSÉGÉNEK
BECSLÉSE KÜLÖNBÖZİ MÓDSZEREKKEL
Hernádi Hilda, Makó András
Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely
e-mail: hhilduci@freemail.hu
Összefoglalás
A kıolajszármazékok talajban történı mozgását leíró szennyezés terjedési modellek egyik legfontosabb
talajtani paramétere a talaj olajvisszatartó-képessége. Talajszennyezés esetén, gyors
és hatékony beavatkozással elkerülhetı a további környezetkárosodás, csökkenthetık a késıbbi
kármentesítés költségei, ezért a talaj olajvisszatartó-képességének meghatározásához szükséges
mérési módszer vagy becslési eljárás megválasztásának egyik legfontosabb szempontja a pontosság
mellett a módszer gyorsasága, egyszerősége.
Munkánk célja olyan függvények kidolgozása – a talajok víztartó-képességének becslésére
alkalmazott pedotranszfer függvényekhez hasonlóan –, amelyekkel gyorsan, és elfogadható
hibával becsülhetı a talaj olajvisszatartó-képessége. Kísérletsorozatunk jelenlegi szakaszában
összehasonlítottuk változatos talajminta sorozat három különbözı módszerrel becsült olajviszszatartó-képességét.
Statisztikai vizsgálataink eredményei szerint a talajminták olajvisszatartása
pedotranszfer függvényekkel kisebb hibával becsülhetı, mint a Leverett-egyenlet alkalmazásával
vagy a talaj fizikai féleségébıl képzett irányszámok segítségével (CONCAWE).
Summary
The oil retention of soil may be one of the most important soil parameters in the different hydrocarbons
spillage screening models. If we use quicker and easier method to predict the oil retention
capacity, we could reduce the latter environmental pollution and the cost of remediation.
The aim of our study was to assist the development of a new estimation method for predicting
the oil retention of soil – similar to pedotransfer functions used for predicting the soil water
retention capacity. Thus, we compared oil retentions of soils estimated in different ways. According
to our results we could predict the soils’ oil retention with the pedotransfer functions
with less differences than with the the Leverett-equation or on the assumption of the CON-
CAWE, based on the soil texture.
Bevezetés
A talajok olajvisszatartó-képességének becslésére alkalmazható általános módszer
kidolgozásának igénye elıször a környezetvédelmi kutatások során merült fel. A cél
elsısorban a kıolajszennyezés terjedési modellekben az olajvisszatartó-képesség –
mint az egyik legfontosabb input paraméter – megfelelı pontosságú becslése volt, másrészt
az, hogy igazolják a már kidolgozott eljárások helyességét.
A talaj által különbözı nyomásértékeken visszatartott olaj mennyiségének mérése
költséges és idıigényes eljárás, ezért a talajfizikai gyakorlatban a Leverett egyenlettel
(AMYX et al., 1960) számítják a talaj víztartó-képességét (pF-görbe) vagy a szerves
folyadék/levegı, illetve a víz/levegı határfelületi feszültségek ismeretében. Ezzel az
összefüggéssel számolt DEMONDS és ROBERTS (1990) illetve KELLER és SIMONS,
(2005) is.
363