Itt - Magyar Talajtani Társaság

Zsembeli – Kovács – Gyuricza – Kovács
elıre jelezhetı ugyanis, hogy a víz válik a növénytermesztés és ezen keresztül természetesen
az egész mezıgazdaság döntı korlátozó tényezıjévé.
Az öntözés célját tekintve alapvetıen növénytermesztési feladat, amely a növények
számára szükséges optimális vízmennyiség folyamatos és rendszeres biztosítására és
ezen keresztül a termés növelésére, valamint részben minıségének javítására is irányul.
A növények a vizet a talajból veszik fel, ezért a termıhely vízháztartásának térbeli
kerete elsısorban a termıhely talajának az a felsı rétege, amelyben a növény gyökerei
elhelyezkednek, és ahonnan a növény a párologtatáshoz szükséges vizet felveszi
(SZALAI, 1989). Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy az öntözés, illetve annak hatékonyságának
vizsgálatakor, ne fordítsunk fokozott figyelmet az öntözésnek a talaj tulajdonságaira
gyakorolt hatásaira.
Hazánkban még kevéssé terjedt el a többcélú és perspektivikus energianövény a cukorcirok,
míg a kukorica közismerten nagy produktivitású, de az agroökológiai és agrotechnikai
feltételekre érzékeny növény. Az alföldi szárazabb térségekben, míg az
1920-1950-es években a kukoricát tíz év közül csak 5 évben, az 1951-1988 közti években
tíz év közül már 8-9 évben lett volna szükséges öntözni. E területek a korábbi feltételes
öntözési zónából gyakorlatilag a feltétlen öntözési zónába kezdenek átcsúszni.
A kukoricát sújtó aszállyal fenyegetett térségekben – az öntözhetıvé tehetı legjobb
hátsági, mélyebb talajviző területeken – jövıben a kukoricának övezetszerő, nagyobb
koncentrálása válhat szükségessé (BOCZ, 1992). A cirokfélék a csapadék mennyiségére
kevésbé érzékenyek, mint a hımérsékletre. Kiváló a vízhasznosító képességük, emiatt
különleges helyet foglalnak el a biztonságosan termeszthetı növények között, ugyanis
a cirok egy egység szárazanyaghoz 132-170, a zab 272, a napraforgó már 375 egység
vizet fogyaszt el. Fontos még azt is megemlíteni, hogy míg nagy aszályban más növények
kiégnek, vagy elvénülnek addig a cirokfélék könnyen és gyorsan regenerálódnak
az aszály után. Ez többek között annak is köszönhetı, hogy a cirokfélék képesek teljesen
leállítani életfolyamataikat a szárazság alatt és az újbóli esıs idıszakban pedig
újraindítani azokat. Az egyre gyakoribbá váló aszályok miatt így hazánkban is felértékelıdhet
a szerepe a jövıben (GYURICZA, 2008).
A különbözı cirokhibridekkel folytatott elızetes liziméteres vizsgálatok eredményei
azt mutatták, hogy a növények vízforgalmának egyes elemeibıl, illetve a növényi
produktumok nagyságából számított indexek segítségével a növények vízfelhasználásának
hatékonysága egzaktan jellemezhetı (ZSEMBELI et al., 2008).
Vizsgálati anyag és módszer
2009-ben egy a cirok és a kukorica vízforgalmának összehasonlításra irányuló kísérletet
állítottunk be a Karcagi Kutató Intézet súlylizimétereiben. Három ismétlésben egyegy
kukorica (PR37F73), illetve cirok hibridet (Sucrosorgo) vetettünk a hat
súlyliziméteres egységbe. A vetés ideje: 2009. április 17. volt. A megfelelı tıtávolságot
utólagosan állítottuk be. A cirok és a kukorica tápanyagigényének megfelelıen
juttattunk ki NPK mőtrágyát vetéskor, 90:90:30 g/2m 2 (160:80:80 kg/ha hatóanyag)
dózisokban. A vizsgált idıszakban (június-szeptember) a 6 liziméter egység ugyanakkora
vízadagot kapott. Az öntözéssel célunk a víz pótlása volt a nyári aszályos idıszakban.
A liziméteres talajoszlopok térfogatából adódóan vízbefogadó képességük
korlátozott, ezért, illetve a nagy passzív párolgási veszteség elkerülése érdekében az
öntözıvizet megosztva, kisebb adagokban juttattuk ki.
308