Itt - Magyar Talajtani Társaság

A vas oldékonyságának évszakos és napszakos dinamikája...
Szabadszántókon két pontban, típusos réti talajban (Sz1; Sz2), Ceglédbercelen három
pontban, két meszes, típusos réti talajban (M1, M2), valamint tızeges láptalajban
(M3) végeztünk méréseket. Az órás felbontású adatok összehasonlításánál azonos idıszakban
(koranyáron), hasonló, a felszíntıl számított 5-10 cm –es talajvízszintnél győjtött
adatokat alkalmaztunk.
A mérési pontokban két-két egymás felé irányuló 15 cm mély, 0,8 cm átmérıjő
„fészket” alakítottunk ki. A kialakított lyukakba egy-egy pH ill. Eh érzékelıt helyeztünk.
Az érzékelıket TESTO 230 típusú készülékkel olvastuk ki. A mért Eh értékeket a
gyártó által megadott összefüggés segítségével hidrogénelektródhoz mért
redoxpotenciálra számítottuk át. Laboratóriumi vizsgálatokhoz a talajoldatot 4 cm átmérıjő,
20 cm-es talpmélységő, a talptól 15 cm-es mélységig az oldalán perforált
talajvízkutakból győjtöttük.
Szabadszántókon a 2005. és 2006. évben napos bontásban, délben történt adatrögzítés
és mintavétel. Ebben a mérési pontban a napi egyszeri adatgyőjtésen túl, évi három
alkalommal két napon keresztül óránkénti adatgyőjtést is végeztünk. Ceglédbercelen
2008-ban és 2009-ben július elején, négy-négy napon keresztül végeztünk adatgyőjtést
60 pereces és 120 perces mintavételi közökkel.
Az atomabszorpciós vizsgálatokhoz a mintát pH 1,5 értékre salétromsavval savanyítottuk.
A DOC méréshez győjtött mintákat lefagyasztottuk és a mérésig -20 o C hımérsékleten
tároltuk. A talajoldat vas és mangántartalmát a 0.1 mg l -1 alatti tartományban
gf-AAS-sel, e felett fl-AAS-sel mértük. A DOC meghatározását N-DIRkemilumineszcens
C/N analizátorral végeztük.
A mérési pontok talajainak rendszertani besorolását alacsony talajvízszint idején kiásott
szelvények leírása alapján végeztük el. Jelen közleményben közreadott eredmények
a genetikai szinttıl függetlenül a felszíntıl számított 15±2 cm –es mélységet jellemzik,
amelyekbıl a vízmintavétel is történt. A talaj könnyen oldható és tömény savval
kioldható fémtartalmát az MSZ21470-50:1998 szabvány szerint elkészített
extrakciós eljárásokkal, fl-AAS-sel, az összes vastartalmat XRF-fel mértük. A talajminták
szerves széntartalmát (SOC) N-DIR-kemilumineszcens C/N analizátorral, karbonát
tartalmát Scheibler-féle kalciméterrel vizsgáltuk. A talajok szervesanyag tartalmát
(SOM) az SOC-bıl számítottuk (SOM = SOC*1,72). A talajok desztillált vizes és
kálium-kloridos kémhatását (pH dv , pH KCl ) BUZÁS (1988) által közölt módszer alapján
mértük. A szemcseösszetételt Fraunhoffer elvő lézerdiffrakciós analizátorral, a „finomföld
frakció” ásványos összetételét XRD-vel határoztuk meg. A vizsgált pontok cönológiai
viszonyait a koranyári aszpektusban, 1 m-es élhosszúságú kvadrátokban végzett
felvételezések alapján rögzítettük. Jelen közleményben csak az 1%-nál magasabb borítási
arányú fajok listáját közöltük.
Eredmények és megvitatásuk
Mindkét mintaterület talajainak vizsgált szintjeiben a kızetliszt (2-50µm) frakció dominál.
Textúrájukat tekintve iszap, illetve iszapos vályog (Ceglédbercel, M1) összetételőek.
A textúrához hasonlóan a desztillált vizes pH tekintetében sincs érdemi különbség
a mérési pontok között, annak ellenére, hogy a szénsavas mésztartalomban jelentıs
különbségek adódtak (1. táblázat). A szabadszántóki talajok összes szerves anyag tartalma
(SOM) 5% alatt maradt, míg Ceglédbercelen mindkét réti talajként leírt szelvényben
meghaladta ezt az értéket.
169