Itt - Magyar Talajtani Társaság

Blaskó
Kedvezı – esetenként a kémiai javítással egyenértékő - eredménnyel zárultak a réti
szolonyec talajon kémiai javítás nélküli mélylazítási kísérletek is (SIPOS, 1966; SIPOS,
BOCSKAI, 1966; BOCSKAI, 1972; SIPOS, 1973; HALÁSZ, 1973), jelezve, hogy ezeken a
talajokon a szikesség elsısorban a fizikai - vízgazdálkodási tulajdonságok leromlása
révén korlátozza a növénytermesztést.
PRETTENHOFFER (1969) kísérletei alapján megállapította, hogy szolonyec típusú
szikes talajok még kémia javítás esetén is viszonylag sekély termıréteggel rendelkeznek,
ezért javítás után is csak a szikes körülményeket tőrı növények termeszthetık
sikeresen.
A javított szikes talajokon termeszthetı növények kiválasztására sok kísérlet folyt.
PATÓCS (1978) több kísérlet eredménye alapján meghatározta a különbözı szikes
talajjavítási módok átlagos termésnövelı hatását. Eredményei szerint a javítatlan terület
2,46 GE t/ha termését a hagyományos feltalaj meszezés 0,47 t/ha-ral növelte, a különbözı
módszerrel végzett mélyebb rétegekig terjedı javítás 0,84 t/ha termésnövekedést
eredményezett.
BOCSKAI (1974) több kísérlet eredménye alapján a kalcium-karbonáttal végzett talajjavítás
átlagos termésnövelı hatását 0,5-0,6 GE t/ha-ban, a gipsziszapok és a perkupai
gipsz átlagos termésnövelı hatását 0,55 GE t/ha-ban, a digózás termésnövelı hatását
0,55-0,80 GE t/ha-ban adta meg.
Az utóbbi évtizedekben csak néhány szabadföldi kísérletben folyt a szikes talajok
javíthatóságának vizsgálata. FEKETE (2002) a Zagyva völgyében levı szikes talajok
javítására folytatott sárgaföld terítéssel és meszezéssel beállított kísérletének eredményei
szerint javítás hatására a termesztett növények hozama 25-30 %-kal nıtt.
Szikes gyepterületen a só felhalmozódás és a talajfelszín mikro-domborzatának viszonyára
hortobágyi szikes talajon végzett vizsgálatuk alapján TÓTH et al. (2001) állítottak
fel koncepcionális modellt, miszerint a sók kilúgzása legintenzívebben a mélyebben
fekvı réties talajrészeken folyik.
A Duna-Tisza-közi szikes talajok vizsgálatakor MILE et al. (2001) ezzel ellentétes
megállapítására jutottak, miszerint: “a só akkumulációs folyamatokban kizárólag az
alacsonyabban fekvı talajokat találták érintettnek”.
A karcagpusztai komplex meliorációs kísérlet eredményei
Az 1970-es végétıl a hazai talajjavításban az ún. “komplex meliorációs” szakasz kezdıdött
(a vízrendezés, kémiai és mechanikai talajjavítás, okszerő talajmővelés együttes
alkalmazása). Szikes talajon Karcagpusztán NYIRI és FEHÉR (1977) tervei alapján készült
komplex meliorációs modelltelep, amelyben tovább vizsgálunk minden korábbi
réti szolonyec talaj javítására alkalmas módszert, kiegészítve azokat drénezési kezelésekkel,
így tartamkísérletként ma is adatot szolgáltat a különbözı javítási módokkal
elérhetı talajjavulási eredményekrıl és növénytermesztési lehetıségekrıl.
A kísérleti területen a réti szolonyec talaj kérges közepes és mély altípusai, valamint
a mélyben szolonyeces réti talaj is megtalálható. A kémiai javítás kivitelezése az adott
talajfolt tulajdonságaihoz alkalmazkodva történt (1. táblázat).
A kísérlet elsı két évtizedére a mélyebb talajvízszint és a kilúgzási tendencia volt
jellemzı. Az 2000-es évek közepétıl azonban az esetenként ismét megemelkedı talajvízszint
hatására a drénezetlen talajok 60-80 cm alatti rétegében újabb sótartalom növekedés
volt, de ez nem volt olyan mértékő, hogy teljesen visszafordította volna, inkább
csak lassította a korábbi évtizedek kilúgzási tendenciáját (2. táblázat).
180