Itt - Magyar Talajtani Társaság

A vörös csenkesz (Festuca rubra) szerepe az erózió elleni védekezésben
A kontrol parcellában a növényállomány alig fejlıdött, amit az ötödik ábrán kísérhetünk
figyelemmel. A növények gyengén fejlıdtek, a kis egyedek színe fakó volt, egy
részük elpusztult az elsı vegetációs évben, illetve ki sem kelt. A kikelt és fejlıdésnek
indult növények gyökere nagyon rövid volt elágazásaik szinte egyáltalán nem voltak, a
felszín feletti szerveikhez hasonlóan vékonyak maradtak. A gyengén fejlıdött növények
majdnem fele a téli hideg hatására kiveszett. A növényfaj a már említett pozitív
tulajdonságait egyáltalán nem mutatta, gyepesítésre való alkalmasságot az adott körülmények
között nem lehetett megállapítani. Ami igazolja azt a korábbi megállapítást,
hogy a flotációs iszapban növényfajok jelentıs része nem képes megélni.
Eredmények értékelése, következtetések
A vörös csenkesz alkalmas lehet a meddıhányón az erózió elleni védekezésre, amenynyiben
az itteni talajviszonyok között meg tud élni. Szárazságtőrı tulajdonsága nagyfontosságú,
amennyiben a térségben a csapadékeloszlás az elmúlt évekhez hasonlóan
alakul. A nemezes szerkezető gyökerének azért van jelentısége, mert a hirtelen lezúduló
nagy mennyiségő csapadékból származó vizet el tudja vezetni a mélyebb rétegekbe,
valamint tárolni tudja aszályosabb idıszakra. Fontos még, hogy a tőzı napot is jól bírja
a növény; hiszen a meddıhányón semmilyen árnyékoló hatással nem számolhatunk.
Az elsı csoportba tartozó kezelések eredményéül elmondtató a lebomlott szerves
anyaggal a toxikus elemek komplexet alkotnak, így csak kis mértékben tudják a növények
a fémeket felvenni. Valamint a növények számára biztosítja a szükséges tápanyagot
(nitrogén, foszfor).
A második csoportba tartozó mésziszap és szintetikus zeolit kezelések hatásáról
mondható el, hogy a szintetikus zeolit hozzáadása mérsékli a nehézfémek felvételét.
Ennek oka lehet az ionmegkötı-képessége és jó adszorpciós tulajdonsága.
A mésziszap hatását összehasonlítva a szennyvíziszap hatásával a tapasztalatok
alapján azt mondhatjuk el, hogy a szennyvíziszappal kezelt parcellákban a növények
erıteljesebben fejlıdnek. Ennek a magyarázata az lehet, hogy a mésziszap csak az
iszap pH-jára volt hatással, míg a szennyvíziszap megköti a fémeket és tápanyagot is
szolgáltat a növények számára.
A harmadik csoportba tartozó kontrol parcellában nem csökken meddı savanyúsága,
és a növények fejlıdéséhez szükséges tápanyagot sem biztosítja semmi.
Irodalom
BASKAY, Z., PRIEGER, B., BARCSÁK, K. (1978). Gyeptermesztés és hasznosítás. Budapest, Mezıgazdasági
Kiadó
BARCSÁK, Z. (2004). Biogyep-gazdálkodás. Biogazda kiskönyvtár, Mezıgazda Kiadó
IZSÁKI, Z. (2004). Szántóföldi növények vetımagtermesztése és kereskedelme. Budapest, Mezıgazda
Kiadó.
LÁNG I. (2003). Agrártermelés és globális környezetvédelem. Mezıgazda Kiadó. Budapest p.
76.
SIMON, L. (1999). Talajszennyezıdés, talajtisztítás. Környezetgazdálkodási Intézet, Környezetés
Természetvédelmi Szakkönyvtár és Információs Központ, 10-11,18.
SIMON, L. (2005). Stabilization of metals in acidic mine spoil with amendments and red fescue
(Festuca rubra L.) growth. Environmental Geochemistry and Health, 27, 289-300.
SIMON, L. (2006). Toxikus elemek akkumulációja, fitoindikációja, fitoremediációja a Talajnövény
rendszerben. MTA Doktori értekezés. Nyíregyháza.
SZEMÁN, L. (2007). Gyepgazdálkodási módszertan. SZIE, Egyetemi jegyzet.
283